Ó, sebzett gyógyítónk Megtört
Egység. Felajánljuk Neked életünk
széttöredezett darabjait, és
kérünk, hogy illeszd össze
azokat, hogy teljességre juthassunk.
Ámen

a fácska gyümölcsei, terhe, ékessége

Tegnap beérett a dió, mert potyogott le egyre-másra,  s a szelíd aranyalma es.

testvérek és örömek

            Ma megkivántam a hagymát, fehért. 53 éves vagyok. Hagymatortát eszek (zsíroskenyér).

            Amikor alig ha voltam iskolás, a bátyám kulyakolt egyet a a  hasamba, nem szokott épp. Jajdultam erre, és nem hittem, hogy ez feltűnő, mire felemelkedve észlelem, hogy megijedt, és békít.

Honnan jött, nem tudom, de észbe kaptam, és mostmár jajgatni kezdtem. Mire kiegyeztünk, hogy egész héten ő mosogat, akkor meggyógyultam.

            Felnőtt koromra hosszó, nehéz betegséget elhúztam. Nem hittem, rá se gondoltam, hogy rendes ember leszek már.

            Az injekciótól remegett a kezem. Nagyon szépen írtam korábban, így amikor az igazgató megkért valami szót leírni szépen, elszégyelltem magam látva a görbe írást, reszkető kezet. Ő nem szólt semmit. Akkor szégyenemben megtanultam pc-n dolgozni, mert ott nem látszik ez.

            Amikor betegszabit ajánlottak, elkezdődött életem legszebb, élménydúsabb része, sok szürke nap előzte meg. A bátyám megmondta, hogy mindenki vigyázzon magára.

Édesanyám, ő 16 éves kora óta dolgozik, házakhoz jöttek be ifjan, megmondta, hogy fiam, én nem tartlak el.

Nagymama is már ilyen dolgos volt, ő vallásos, talán szigorú, nem tudom, én nagyon szerettem. Constantán szolgált és a keresete felét a nagyobb leánytestvérével meg kellett ossza, hogy előbb ő férjhez mehessen.

Szegény, szabad, és tisztességes asszony volt. A szemei pettyesek voltak.

Sokszor elég nekem Mennyországnak, ami Tőlük kaptam, és felnőttként megértek. *

Akkor ŐRANGYALNAK és rokonaim imájának hála elhurcolkodtam egy nyáron nyaralni. Itt főleg az új tréning emlékezetes, amint rám pillant Szaxi, és felmér egy pillanat alatt, majd tréninggatyát hord kényelmesbe.

Aztán a szobatársnőm meglátta azt, amit én mindennek ellenére sejtettem magamról. Értékesnek, kreatívnak mutatott, és női, helyes dolgokkal gyógyított.

             Most csak azt nem tudom, hogy a szentLélek hívására cselekedte? Mert úgy-e ez a szerzetesi hivatás? Megérteni a Szentlelket az ember szívének megfelelően.

Ez az, hogy már fiatalon megérteni a hívást! ..  Igen, de még egyéb is közbejött. Az altriutáson túl a szeretet. Nem tudom hogyan fakadt .   Áldott legyen az Isten!

 -----------------------------------------------------------------

 * és Szt Pál ap.

születésnapomra Édesanyától, -53

pislákol a remény

  Szeretek rajzolni.

rajz

  Érdekes, kedves jelenség ismétlődik. Vasárnap sok tarka, pettyes hátu, apró katicabogarak szálldogáltak, aludtak, röpültek, várakoztak a szoba ablakomban. Különböző szinű, pettyezetű. Az irgalmasságot juttatja eszembe, sőt segítettem is, hogy sikerüljön felszállnia, ki a szabad égi birodalomba. Vannak igazi, szép őszi napok, hangulatok.
  Most vidám gyerekzsivaj hallatszik fel az utcáról, amint az ovó-, tanítónénik sétálni viszik a gyerekeket kettős sorban, zsibongva. Rajz Lk 12, 35

mécsesnek lenni

    Miközben anya örömmel szegte a halványzöld függöny széleit, végre  a 38 fokos láz utáni nyugodt alvást követően rajzolni kezdtem. Lerajzoltam barátomat Árpádot, mint Jónást. Föléje rajzoltam annak a városképnek, amit az ablakomból látok. Jelen állapotom sok mindenre tanított a gyengébbek állapota iránt. Sorsuk van egymással szegénynek-gazdagnak. A fejtörés nekem, hogy nyílnak-e még ajtók számomra?

  Érdekes, hogy ameddig térdig hóban, vizes zokniban gyalogtúrázhattam, a hagyma-szalonna-kis forralt, fúszeres bor mellett hideg ujjakkal falatozva a finomat, a nátha elkerült. Most a szundiban minden utolér.

 Közben Mustó Péter írását olvasom: Megszereted, ami a tiéd. Kritikus figyelemmel okulok – 115 o. hiányos.

   (Milyen igaz Szaxi p. utolsó útja napjának estjén elhangzott beszéd a Mária rádióban.) Amato ( ). Hát a legszebb évek. Pál által, szPál útján.

  Ha eltört a csuklód – az fáj. De Isten ott van veled ezen az úton. Hogy? Megbocsátasz.    Elindulsz. Szépet látsz. Kinyílt egy ajtó számodra. Szilveszter néninek szólítanak, pedig máshol csak gyere ide, menj oda vagy. Támogatásban részesülsz. Ellátásban. Majd jön a nátha és azok az orrszortyik, a forró láz, majd a finom pilulák után csak az erős hapcik akkorát tüsszentenek, hogy elmondják, senkit se hanyagoltál el, csak magadat. Nem mondtad, amikor szólni kellett volna, mosolyogtál, amikor neked is köszönni kellett volna. Beleszóltál abba, ami nem a te dolgod és nem kérted ki, amikor kellett volna.

  Mindig tanulunk. A szeretetnyelveket. Kinek mi a szeretet-nyelv? Kinek a meghallgatás-mint minőségi idő, kinek egy kis ajándék-mint látható jel, másnak, hogy kérése segítségre talál (Gary Chapman - Szólóban. Az egyedülállók öt szeretetnyelve). Ha ezek az apró figyelmességek elmennek egymás mellett, már hiányos az észlelésönk. Érdekes.
  

Dió - hírhordozó

  Megjelent a csend, a dió, az ősz. Házhoz érkezik a természetes erősítő, a dió. A lefáradt fejeknek, szellemi munkát végzőknek egy csöpp vitamin. Egyben nagyon jó természetes alapú gyógytorna a gipszben pihenő ujjaknak, hiszen melyik az a mutató és érzékeny hüvelykujj, amelyik nem örömmel hántja a keményhéjú diót, a ropogós belső finom izének reményében. 

  A  tört héju gyümölcs, a gyógyuló törött csukló kapcsán érzékelem, hogy a fájdalmat nem lehet kiküszöbölni, nemlétezővé tenni, jó körülmények között mint a fejlődés része. Mennyi jelenlévő gazdagság válik világosabbá ilyenkor.

Növekedés

 Kora reggel elhúztam a függönyt, kinéztem a látóhatárra. Icike-picike volt, mint egy Gyerek a Nap. A hideg est után ébredve letolta válláról a sötétszürke-kék takarót és máris derűjét hozta közeledő Édesanyja kék  ruhájának friss világosa. A Nap egyre erősödve előrelépett.
Mégis nem voltam kész indulni ma, a gyógyulás nem tett alkalmassá találkozásokra.
Az égi jelenet fenséges volt, bensőséges.

Találkozás

  A gyerekek nagy szívvel adták át rajzaikat a beteglátogatásnak, és családias tésztázásnak is nevezhető esős, meghitt délelőtt. A gyerekrajzok sokmindent elmondanak a gyerekek vágyairól, állapotáról, érzelmi világukat őszintén tükrözi.

   Megint egy lecke volt, hogy egy egészen kisgyerek munkáját pl. a plasztelinezést komoly feladatként és játékként végzi, és komolyan kell vezetni. Már az is, hogy szineket egymásra rak, majd 12 kis gurigát gyúr nagyon kedves és örömteli számára.  Milyen szép kék kört és barna gurigát formázott az apuka a plasztelinből - mennyi harmóniával a keveset, meglepett! Dédimama süteménye mellett ritka, jó hangulatu találkozás, ameddig az asszonyok otthon készülődtek az ebéddel. 

    Újdonsága a napnak, hogy bizony más is szenvedett csuklótörést, sőt fiatalon. Mindennek dacára jól jön minden bátorítás, öröm, amelyet főleg a gyerekek adnak. Ágnes a tanítónéninek rajzolt virágkosarat kariókával, most nem vettük elő a festéket, de igéretet kaptak, hogytemperával fogunk dolgozni majd.

    Nem tudom hogy van, hogy még a kivágott formák körvonalai is annyi szeretettel teljesek. 

Jelenlét

A Polin, ahol elhaladtam időnként, teljesen jeltelen létezett az Ortopédia. Most megláttam mekkora életmentő műhely. Többen voltunk. Egy bicikliző fiú gipszelt bal lábbal egy kedves, fiatalos hölggyel, én törött csuklóval voltam ott. Ebben a tisztelettljes gipszekkel tarkított várakozásban volt egy vigasztaló jelenlét.

           Reggeliben egy egyszerű, gömbölyű arcvonású nő jött két kisgyerekkel. Karján a kislány, bal kezét egy mongol, ázsiai szemvágású kisfiú fogta. A gyermeken rongyolódott, koszolódott kötés a bal kezén. Lábán szanda, zokni nem volt, de fegyelmezett, egyébként erős kisfiúnak látszott, nagy türelemmel. A nő kezében kis tasakban étel: narancssárga paradicsom. Elég hüvős reggel volt. A kisleányka gömbölyű, csurdé lábai, anyukához való odahajolása bájjal teli, – a váll azért van, hogy odahajtsa kedves fejét a gyerek. Óvlak és óvj.  A kislány haja hátul, körbe fonva vékony fonat, piros masni, leheletnyi pillanat. 

Egy ősi pillanat – őskép. Belső öröm, egy tiszta vizű forrás, amelyen megcsillan a nap, se fény, se világos, egy erő. Az emberekre ránéző lányka – kicsi gyerek olyan örömmel mosolygott egy-egy arcra, aki ott volt, mint létező erő, öröm. Amit csak a természet rejtett ereje formál. Hosszú idő után testvére ujjaival játszani kezdett, mint aki jelen lett itt. Ez elment vadászni, ez meglőtte, hazavitte, ez megsütötte, ez mind megette, s ennek nem maradt semmi, azért ilyen kicsike - indult szóra bennem a gyerekmondóka.

Végtelen kedvességgel hajolt anyukájához. Rájöttem később, mert kérdés volt ez, hogy azt a megnevezhetetlen mosolyát: a környezetéből tanulta. Minden gyerek másol valahonnan, a városi kisgyerek arca kérdő, gondolkodó.  Ez a kislány olyan, mint aki látta az erdő hűvösét, a napsugár járását, látta a csendet … , a „ mozdulatlan Mozgatót.”  Eszembe jutott róluk MÁRIA, az édesanya, aki néha ölbevett más kisgyereket, kislányt is; és az ő legszeretettebb Fiát is, mint kisgyereket más is felkapta és mosolygott, nevetett neki. Hogy öröm a találkozás rövid, csendes napja.

Az édesanyának jól esett, hogy kisgyereke kedves egy néninek. De nem volt abban semmi kérés, kihasználás a pillanat alkalmatosságában. Nagyon sok alázat volt benne.
Később egy alacsony fotelre ült. Két szálfatermetű, egyenes testtartású, a roma kultúrkör két fiatal asszonya jött be az ajtón levasalt ráncú, hosszu, színes szoknya, fehér ingben. Gyönyörű jelenség, felemelő.

A fiatal anya utánuk fordította fejét, ahogy elkanyarodtak, ültében.  Éppen ahogy én is néha, az örök nő, aki szépet lát, aki fegyelemre nem szokott még, hogy uralja tekintetét. Nem volt határ köztünk, rang, cím, állapot.

Az örök nő fordult e szép után. Ami nekem nincs, hiány. Felemelve a tekintetet egy remény, egy út. Egy meghívás.

Ez is megesett

Kaptam egy szál virágot édesanyától. Örvendtem.
A fájdalmat nem lehet kihagyni, mint jelenséget az életből.
ÜLLHETEK A FRISS LEVEGŐN, GYÓGYULNI. Nem egyszerű dolog a gyógyulás, de a szép tudomány, az orvosi praxis magas adomány.

Úton

       Felgyorsult az idő bennem. Igyekvően lépegetek  a munkahely felé  a  fiatalok, az elegánsabb hivatalnok  és a  tiszta, bár  kopott, festéknyomoktól tarka nadrágú munkásember, meg a fényezett autók forgatagában jobbra - balra figyelve.  A friss reggelen iskolába igyekeznek a diákok is. A csinos, tiszta szoknyájú, vidékről érkező lányok csoportjának vidám hangulata, és a fiúk elegáns, vékony zakójú, farmernadrágos, sudár alakja halad el mellettem ellenkező irányba, az iskolák felé. Most érkeztek a busszal és  tovább igyekeznek csoportban felzárkózva, egy benyomásként a jövő reményét, várakozását hordozva magukkal.
      A keskeny partszakaszon felfele lépegetve a lábam elé figyelek, nehogy egyetlen puha testűt is eltapossak a valahova tartó csigaházakkal. Mellettem egyik  oldalon a folyópart, a másik oldalon a kis turkáló  és  virágüzlet békés, nyitásra váró hangulata keretez. Még visszanézek a látványosan elsikló vonatra, kellemes látvány a tovatűnő szerelvény. Egy érett férfiú nagy békében - táplálkoznék a látványból többet is – a horgászbotot szereli a friss, szalmazöld fű tarka napsütésében a  folyó partján. Váltakozik a szemem e pihenő türelemre készülődő  és néhány kicsike, előttem lépdelő lábak látványa közt. Napközibe lépkednek finoman egyensúlyozva  a kis emberkék, egy kislány és egy kisfiú, már ősziesebben, világos, színes  kabátkába burkolt kis alakja, akiket egy  gondoskodó lány védő szeretetben vezet kézenfogva. Ameddig a felnőtt kísérő egyet lép, a kis lábak többet aprítanak, mint az óra perceket, és másodperceket mutató mánusai. Közben elkanyarodok ott, ahol előbb a kis lábak siettek, a Kis Teréz templommal átellenben, amely épület  kiegyenesedik a lombos fák közt messzibb, a főúton, ezzel el is hagyva a partszakaszt. A kenyeres kisbolton is továbbjutva az  átjárónál balra nézek, majd jobbra nézek, majd a zebrát nézem, meg az autót nézem, mire lelépek, hogy  helyesen felmérve az igyekvőket átjutok a túloldalra és igyekszek tova aprókat lépegetve a magassarkúban.
        Egy autó ajtaja nyílik, tiszta felületén a napsütés is elpihen rajta, valami leheletszerű valóságban egy kislányt segít apukája  kiszállva az autóból megállni a lábacskáin a napközi előtti téren,  a járdára kissé felhúzva. Csodálatos a finom igyekezet. Mintha valami más térben létező jelenség érzése ébred bennem,  felemel a pillanat.
Az úton egy kis eb  közeledik,  a gazdit kíséri, vagy keresi kihez lehetne hűségben elszegődni. Ösztönösen lassíttok, nem tudva kiszámítani a kócos eb mozdulatait. A  napsütötte téren a friss, meleg sugarak játékában  a szőke kislány hangját hallom : “ Kutyuuus … .“  . Mintha egy más tér, vagy egy kotta más felhangja lenne, lágy, kedves, igézően szép. Szeretetben, bizalomban, kedvességben szólal a gyerekhang. Szeretnék megállni és vele időzni,  hogyan szelídül meg a kócos eb  pillanatok alatt.  Kérdezni, meghallgatni.
         Tovább kell sietni ez igézetben, túlhaladok a kapun, be is értem reggeli utamról a munkába.
Utóhangként: nagyon fura számomra, hogy igen kevés kisgyerek társaságában lehettem életem szakaszaiban, főleg idős emberek, és dolgos, de kemény férfiemberek  körében van a létterem. Egy kolleganő arca is felillan előttem, kissé duci, de arcán két kisgyerek mosolya tükröződik vissza, talán ez a legszebb, amint visszajött dolgozni.



         Utóirat: és ma elestem. Jobb lett volna dolgozni, mint rinyálni. .. . Hinni mindenek felett. Csuklótörés. Lesz még tapasztalat, de jobb, ha nem, örvendünk az egészségnek. Miután kétszer meghúzták a karom és gipszelték, megértettem, hogy a stigmák elnyerése pillanat műve lehetett, mint a sebbe a zsibbasztó  injekció.tisztelettel. Árassza kegyelmét Urunk fiatal, tehetséges orvosainkra, óvja családját. ..
(Kovacs Kalliszt ofm: Ferences szentek és b.)
      

Iskolakezdés ünnepére

  Egy nap egy kedves, régi ismerőssel, nők között. Kellenek a pihenők, egy tányér rózsaszinű marcipán tészta mellett, amelyik egy puha pokrócra hasonlít, majd egy capuccino mellett várni, hogy elcsitul a várt záporeső, aminek szép, múló időt idéző hangulata márványveretes. Mintha maga az idő lenne személyes túlélő a dolgok változékonyságában, vagy állandóságában 

  Az apró dolgok szépsége. Vagy az András napi gomboc gyúrás, amikor nevet írnak, és a  papirost a gombóc közepében kifőzve, tálalják. Majd akinek a tányérjára kerül, ő, és belül a névvel, ő a lány választottja. Illetve akinek nevével a gombóc hamarabb a főző víz tetejére emelkedik, az a választott.

   Érdemes e napon pihenni, kedves ismerőseinkkel találkozni, capuccinót fogyasztani kis házias süteménnyel.

    

magamnak

Gazdaságos kicsi halmok, kicsi rend, kicsi uborka, ój kis szőllőtő. Kicsi halmok, nagy forróság. Ameddig él, él Vele minden, Mindenki. Hosszú, dolgos évek, 67-ben leszerelt Karácsonyra, várta tata. +
2004-ben emlékezetes Pista.
Körömcsipesz, 3 kiselem és már boldogabb az élet. 

Ugráló labdácskák

2.   Bölcs a természet, és szívom magamba bölcsességét, mint az itatós papír. A reggeli utat sétára kellene használni, nagyon szép a reggeli napfény. Utam során a munkahely fele legszívesebben a hegyekbe, vagy tengerpartra indulnék, vagy vissza, … vagy tovább.

Ezért történhet, hogy csodával tölt el a reggeli friss, fával, rebbenő madarakkal tarkított útvonal.

            Balra a csobogó folyó, jobbra a piactér, itt elhaladva már ébredezek, figyelmesebb leszek az ugráló kis labdákra. Egy egyenes hátú ifjú verébre figyeltem fel. Öntudatos tartás – állapítom meg és önkéntelen kihúzom magam. Mit is láthat a nagy, zöld lombú fák árnyékához szokott madárka a piactéren? –nézek el fejtartása irányába. Ügyintézés, gondterhelt vonások, egy maroktelefonra hajoló nő  arcán fut el a pillantásom.

            A madárka tovaugrik könnyedén, az ő szemében érdekes, sokmindent tudó mozgó fa csupán, vagy sokkal több, akik azonban repülni mégse tudunk.  Tovaugrál a nagy teremtmény mellett, én pedig a könnyed, parányi létet foglalom szívembe tovasietve.

         1.   Vásárlásból hazafele tartva csönd perceket tartottam a Sétatéri padok egyikén. Tömbházlakó vagyok, nincs délutáni kert, foglalatoskodás. Szemem egy araszoló, gömbölyű hátú kis bogáron pihentettem. A kockakövekre odaröppent egy veréb. Élénk szemét rajtam tartva egy pillanatra, hopp, be is kapta az araszoló bogarat.

            Ennyit a túlélés törvényéről. Sokat tanultam belőle aznapra.

templomlátogatás

      A természet szép, szines csodáiból. Egész napot a búcsúra szántam, meglátogatva először a sz. Anna templomot Kadicsfalván. Mondhatom nagyon szép.
     Hazafele a nagy melegben még hősíesen szépítik a virágok az útszegélyt, a virágos bokrok, sőt keleti tuja bokrot is láttam, nagyon szép a termése, disztermés. Megállapítottam magamban, hogy nem kell olyan nagyon zarándoklatokra kivánkozni, nagy alkalom a hőségben félmagas sarkú cipőben hazagyalogolni a második faluszélről. Minden ajándék. Délutánra már egészen jól volt a talpacskám, és nagyon-nagyon várom a  szép nap minden kegyelmét.

Friss levegőn beszéd és séta

  Nagybátyámnál látogatóban. Amint leszálltam a buszról egy motto jutott eszembe: Jeruzsálem kapujában.

  A képek a séta, átmelegedés, pihenés képei. Benéztem a boltba, kenyeret vettem kis zöldséggel.

Előbb is a favágó csutakon pihentem ki magam, friss levegőzéssel, beszélgetéssel.

  Friss levegő, átsuhanó autók, csend, egyszerűség, lovas szekerek, traktor - mind, ami falun.

  Buszra várva  rövid, tanulságos, barátságos

                                          köszöntéseknek voltam szemlélője.

rajz

kabala

Kimosva száradoznak a kabala állatkáim. Ha potom 1.5, 2 Ron-ért egy jobb Turiban ilyen édeseket találok :-) , most miért vegyek 25 Ron-ért újat? Nagyon örvendek nekik és épp még egy ládányi maradt ott. Főleg a kisgyerekeknek újabb és újabb kell a tanuláshoz, mert  egyszer  hónuk alá kapják - remélem.
A bárány lánykával indulunk a következő útra.
Van kabalám, hurrááá!!