Temető tisztítás

Tegyük ünnepélyesen 

Választás előtti motoros látogatás- 

Kelemen Hunor Udvahelyen.

11:40 Falu. Rendet tesz. Adomány kaszálásra. Közöny

Bazsarózsa leszáradva barnulásig. Gyors rendbetétel.

13 óra: busz indul vissza, 5 perc Oroszhegyről le az út.

Kérés telefonon, h a bazsarózsát kiszedni.

 

November

 

   

   Egy kimaradásos idő után mondhatni felhajigáltam

úgymond néhány emléket az elmúlt időszakból, hogy

talán kellemes lehet visszanézni.

   Időben megérkezve idén novemberhez, 

a megemlékezés, világítás, Mindenszentek 

nyolcadában.

   A rendet és szegénységben, öregkori kiállásban

egy mezei, tarolt kép vette át a korábban olyan

gazdag hely hangulatát.

   Emlékezzünk Mégis!

Február 2020-ban

      Három szabadnapom történetéhez tartozik a februári világítás, mert csak most jutottam el tiszteletet tenni. Jó lenne  egy kis formát adni a sírhelynek, hiszen nagyszüleim túlélték a két világháborút hitben. Jó sár volt, és csend.
      Köszönnek és illedelmesek, beszélgetnek, megszólítanak, ki vagy, mit akarsz?
      A friss levegő csodálatosan tisztítja a fejem. A ház eladósorba kerül lassan. Sok fa ki van vágva, a gondozott kert, a szőlőtőke a múlté. Szinte nem is keresek senkit, megviselt a karácsonyi teljesítmény orientált ünnep minden téren. Így sikerült idén.
      Egy érdekes megállapítás volt itt, hogy az őt lépés távolság felnőttként, tizenöt lépés volt gyerek korban. A patak közelebb jött, a hokista rokon édesanyja telke felújításra vár, amolyan múzeumféle, ahova bejártak az őzek is egykor. Most jóval ritkásabb a táj.
      Nem érdemes és nem szabad semmit erőltetni. Semmit nem kell utolérni, ami a város, mint a mobil, az autó, stb. Éppen csak az emberség szenved hiányt így.
      Most este havazott itthon. Kevés hó volt idén.

 Istennek hála!

Emlékek, oly drágák nekem

   Egy éve volt, a Julafehérvári találkozó után, néha így csendül fülemben a szó. Az elhunyt lelkek látogatása is volt, mert sárga őszi rózsa és mécsesek vannak az elkészült képek között.
    Minap rájöttem, hogy az a finom illata ennek a háznak a kiszedett termés illata, a finom burgonya, murok.
    Elhoztam pár tányért, nem szomszédoltam.
Ugyanis a kert sarkában járt a mackó de hallgatok róla.
Hol nem?
    Marika fia keresztfia Ignácnak, ez a juhpásztorok kisebb lánya minden nélkül ment az új faluba, új házba. Miután felbontotta jegyességét a kert alatti pálinkafőző fiával. Németországban is dolgozott, kedves, dolgos.
    Rexi is megjárta ezt a kertek közötti ösvényt, egyszer, amikor elszakította a láncot, és megjárta magát. Ez a fiatal, szép farkaskutya meg se ugatott az utolsó időben a hideg, havas, mennyországváró hangulatomban.

     Néhány kép , emlék.  Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Mert életük szolgálta az utódokat.

   Talán stoppoltam Betlenfalva végéig, mert itt már hazafele, a lenyugvó napsugár pásztázza a határt. Na, itt is láttak medvét egy év múlva.

 
    Kellemetlen, de jómagam elhulott egérkét láttam.

Nah, olyan jó falusias selfim van, nem teszem ki a képet magamról. Darabos, nyakas fehérnép.

   Hirtelen vekni sütésbe kezdtem, mert nem volt kenyerem, és ez a mama tányérain, ami a maga környezetében volt az igazi. De hát az élet mulandó, az eszközök fejlődésünket szolgálják. Vannak igazi, és igazibbak ezekből.
    Egy kis képet elhoztam, és azt látom rajta, hogy víz-liszt betoldással van a barna keret. Így tisztítása kényes. Talán az eredeti barnát se kellett volna átfesteni. Egy Jézus szíve kép virágokkal. Hites asszony volt nagymamám. Júlianna.


 

A kötelesség és a szív

                Eldöntöttem, hogy "hazamegyek" falura. Megnézem milyen fát ültetett édesanya a kivágott helyébe. A falu felől eső készülődött.  Az ernyőt leakasztottam a fogasról. Alig értem el a buszt és látva a falu bejáratánál a téglaépületet a gyerekkoromra emlékeztetett ismét, amikor gyalog értük el a falut. Alig szálltam le a buszról, cseperegni kezdett. A telefon hívást jelzett. Nem örvendtem, de a hívó fél ráérzett, hogy számára kedves helyen járok. Épp szólni akart, hogy eszembe ne jusson rákérdeni, van-e útja erre. Hiszen a családos ember a társának kíván tetszeni.

               A szomszéd kerítése szépen megjavítva, felújítva hosszu idő után. Kívül “ a kapun küjel” is, és a kivágott fák  szomszédságában is, hosszan le. A kapu előtt odabent a tehénplötty épp ázott. Ez új. Toporogtam, nézelődtem. A fényképezőgép nem nyílt. Az eső szaporázta. A madarak hívták fel a figyelmem milyen otthonos erre, mintha fészket raktak volna a kertben a két száraz szalma buglyán.

                Egy asszony a gyerekkel elhaladt. Gyerekként kifele figyelve néztem a tehéncsordát, most befele nézek a kerítésen át. 5-7 fa kivágva, fura, hogy épp azok amelyek emlékeztettek a szegénység és időskor mellett is a takaros rendre. Erről pedig nem is beszéltem senkivel. Egy fiatal csemete a felső sarkában a kertnek, és fura módon a ház ajtajánál is kinőtt egy. Nem tudom, ha meglombosodik, hogy fér el. Sehogy. .. Itt kis faágakat ékelt Ignác a téglafalba, mint aki valamit számol. Csombor s kapor elszórva volt alatta a vízlefolyó szerű árokban. Alább a régi csűr helyén egy bokros, zöld növényzet most letisztítva van. Itt volt a szép, fehér bazsarózsa valamikor. Ezek mind "elmentek a mennybe" amik már nincsenek itt -mondom.

                Hagyni kell. Mit tehessek? A szomszéd kutya ugatni kezd. Felsietek a házba az L alaku kertből. Nagyon szépen kitakarítva.  A szomszédos sérült lány segített. Ezek az igen békességes, szép hangulatok figyelmeztető csendje  előjelszerű. Hirtelen úgy döntök, hogy Ignác katonaképét elhozom. Az az igen régi, üvegfestett stílusu keretben. Ráaggatva a rózsafüzér és a karkötő, ami le is esik, én tiszteletből utána hajolok. Emeltemben a seprű megdől. Harisnya van rajta, hogy a széthullását védje. A seprű és a tisztaság fura összefüggésben áll a csendben.  Mama szalmakalapját, ami egy félelmetes sas szárnyra emlékeztetett :) nemrég, a szatyorba teszem. A jegesmacit az ágyon hagyom. A lenyílóban a tollseprű, ilyent nem látni manapság, ott hagyom és lassan szedelözkődni kell. Négy emlékvilla, lapos tányér, szép, mint a friss kukorica tej elfér az emlékek szatyorban.

                Hát a buszt nem is érem el ehejt. Kilépek, zárok, és szaporázva a lépést, ott, ahol egykor átjárt Ignácka, +, héthatáron túlra, két hölgy munkába menet várja a buszt. Nem sikerült beköszönni most senkihez.

Dolgozni mennek a varódába, szóba állunk, a gyerekek külföldön. Nehéz nyáron a munka.

A csend azt sejteti, hogy engedni kell a változást. ... Hagyni anyát.

                A városban meleg van. A napsütésben az összecsukott vizes ernyővel elindulok a közeli kantinba. Kellemes, jóleső a kész étel a nyaralók vidám hangoskodása társaságában.

    A kis fa csak úgy - Lett.

Világitás

Mindenszentek nyolcadában falun
Vannak új arcok, porták, fürkészem őket.
Annyira meleg van, hogy rövid ujju ruhában járnak.

A házban a jó, kedves emlék. Sajnos az udvaron nagyon sok fát kivágatott anya, ...

Jobban megtalálom a kedves szomszéd adta pohár vizben Ignác emlékét, mint az átalakulás alatt levő kerti részen. ...