Szeresd felebarátodat, mint önmagad! Ki az a barátom, aki az egészben fél?
Házas, akiből a két fél egy egész lesz?
Milyen vagyok én? Milyen a felebarátom, aki olyan, mint én?
Fele és egy másik fél, amelyben Isten van? Sebzett? Hogy viselkedjek azzal a felebaráttal?
Ezen gondolkodva cseppentem bele egy teknős vételbe és úgymond
keresztelőbe, belépvén a boltba. Szőrme állatkát akartam venni, hogy vasárnap
felolvassak nekik.
-De édes
teknős – nyújtja a kezét a láda távoli,
bal sarka felé a a kislány csipeszkedve, ciklámen-vékony fekete csíkos, kötött sapkában, halvány rózsaszín kabátban.
-
Tényleg édes – mondom kiemelve, erre a lányka vissza
is lép, hogy birtokba vegye a puha állatkát.
-
Add ide!
- kérte bizalommal,
őszinte szavával, akaraterejével.
Elsőbbsége van tehát, odaviszi anyukájához, aki az ízléses T-modell kabátokat nézegeti a vállfákon, a közösen
felfedezett kedvencet.
-
Teknőc
Így vonódok be nem tudatosan a történetbe, érdeklődve várva
anya válaszát.
-
Kérdezd meg a szemüveges nénit, hogy mennyi?
A csinos fiatal, szemüveges “néni” vállkendőt forgatva a kezében két fiatallal beszélget.
Abba az
irányba nézek- hiszen a teknős sorsa, aki igazi hasonlóságot mutat élő
társaival, érdekel. A gyereklány elindul vissza. Na, nem lesz gazda - gondolom.
-
Szégyelled?
– kedvesen biztatják a tétovázó kislányt
… Hogy
mérje meg a néni a mérlegen – akarnám kimondani …
-
Szégyelled?
– kérdi az anyuka, és nézem mitől nem lehet felismerni egy szemüveges nénit,
több is van? Itthon jövök rá, hogy az eleven, szép arcu kislány nem akar a
felnőttek beszélgetésébe beleszólni.
A néni a
mérlegre teszi a teknőst, és kijelenti, hogy 20 bani.
- Anya, van
20 banid?
Ki az a
felnőtt, aki nem mosolyodik el erre a hangsúlyra? Ez vagy sok, vagy épp annyi.
A 0.20
banis világos barna, zöld hátu teknőckével a kislány körbejár a színes, ízléses
blúzok között, megosztaná örömét. Korábban megállapítottam, hogy vagány, rendes
anyukája van. Nem kellene beszélgetést folytassak, mégis közeledve a kislány a kincsével, megkérdezem, hogy van neve?
- Adjál
nevet – mondom nagyos félszegen.
- Adtam! –
így érkezik a válasz.
-Hogy hívják?
- kérdezem
- Nem mondom meg – mondja, anélkül, hogy sértő volna.
Na tessék, hát nem a legigazabb válasz? A
szívébe írta a teknőce nevét
Mégis megosztaná, mert menet, anyukájának elmondja, hogy Iza
a neve.
-
Iza –mondja kerek-perec visszajöve.
-
Isten éltesse!
Az anyukája
mosolyát , tetszésnyilvánítását hallom.
Leemeltem egy szvetterkét a
vállfáról, és mondom ő lesz az Iza szvetterem, világos, nőies, vastagabb
csipkemintás. Szinte nem venném meg, amikor a próbafülkéből távozásukat hallom
apujával, anyukájával, szeretnék elköszönni tőlük, és eszembe jut újra, hogy ez
az Iza szvetterem lenne egyébként is, hát kiválasztom, és egy puhább barnát.
Valaki értem imádkozott?
