TÜNŐDNI

 

Az év elején, közepén hazamentem FALURA a második felszólításra, hogy VILLANYÓRA állást leolvassam.

Rendbe tették a zárt is végre. Hazaúton láttuk, hogy nem egyszerű napok, hogy vigyázzák a rendet.

Haza hoztam magamnak őseim tárgyaiból, azaz a nagybátya idején került SZÉKET, aki egyedül megvívta édesanyja, testvére égi hazába való távozását, betegségeiket velük élte. 

Amint hazaérek és kiborulva a szerelő PIROS öltözékétől, hiszen nemrég a Kórházban vívtunk élet-halál harcot az ápoló és orvosi asszisztenciával együtt, a vérvételek és tüdőröntgenek 10 perces, és három napos kullogó, alázatos járásával a napsütötte, emlékeim vidám, egészséges, ambíciós napjaira vetülő sugárral, a bokrok öblében most is hangoskodó, életrevaló, gömbölyű és pattogó verebeivel, akiknek akkor is minden rendben volt -, látom a felső szomszéd KUKÁZIK. Azaz SZÍNJÁTÉK napvilág. 

Ez sem érthető, és majd elszámoltam az utat és javítást, akaratom ellenére. Belekerültem a belváros hóbortos ne szólj, inkább MÍMELJ magatartásvilágába.

     Nyár közepén a mostoha két év egyik STRAND élménye a naptej nélküli barnulás jött, amire a sok napos szülő elkísérése után csak az internet adott ötletet, PÁR NAPRA egy videos interjút készített egyik ŰJSÁG ( uh ), amit annyira giccses, felfújt módon publikált több rangos versenyszám mellett, itt kiemelve egyik vitatott sportszámot, hogy MEGLEPETT a durvasága. Sőt, még rá is tett, ÁMBÁR valahonnan jött a jótékony BELESZÓLÁS.  

Csend.

Az oldaluk olyan vírusos lett, hogy kipakolt arról, hogy mi a valódi gondja.

Ez a BELVÁROS stílus, a kereskedelmi szféra. 

Mint aki Képzőművészeti oktatásban és Művészettörténelemben korán oktatást nyerő, műszaki rajzoló és szerkesztő programmal nemrégen kenyérkereső, bele kerültem annak sodrásába, hogy EZ NEM IS AZ ÉN DOLGOM.

A mentálhigiénés Pál Ferenc előadásokat hallgatva sok lelki tartalékot nyertem, és ekkor NAGY hibát követtem el. Az egyik tanítványa előadásait hallgatva visszamentem időben, a mitológia világába, bár néhol Pál apostol levelei révedezésbe merítettek.

Két emlék-MISE kelt szárnyra javamra, Edit Kollet és nagyapa emléke, a szeretet, az érték és a PÉLDA.

  Elég lett volna REICH KÁROLY mese illusztrációjából és mitikus képvilágán elcsodálkozva TÜNÖDNI... és maradni magamban.

„ Láttam, amit nem láttam “

    Évekkel később kezembe került Luigi Giussani könyve, amely teljességgel ezt a jelenséget leírta.

Egyik későbbi könyvében a hierofánia jelenségét fogalmazza meg. 

" Az ember azért ismeri a szentet - jegyzi meg Julien Ries - mert a szent kinyílvánítja magát. A hierofánia a szent megnyilvánulása, vagyis egy titokzatos gesztus, amelyben az "egészen más " megnyilvánul e profán világ valamely tárgyán vagy lényén keresztül.  ...  "

    A lépcsőn lejöttem, vagy lesiettem és a tömbház előtt egy szegényes ruházatban öreg asszony nézett rám, ennyit kérdezett: -“ Tudna nekem segíteni? Félek, hogy elesek. “ Téli időben a lépcsőn akart lemenni az öreg hölgy. Karácsony táján  “ erős szélzúgás”  támadt . A templomba mentem, igen nagy tömeg volt. Nem tudtam eldönteni az állapotom, de hittem, hogy az Úr megmutatja.  A sorban haladva a keresztelő hely után balra Benjamin állt. Belépett elém és megértettem, hogy szentáldozáshoz járulhatok.

        Kivetítve egy fekete háttérben két nagyon világos, teljesen látható, előrenyújtott gyerek kezet láttam. Feltételeztem, hogy egy anya tartja, egy anya fogja. Az emberi térbe belépve, ám kivetítve. Idő múltával minden haszontalan rajzot firkáltam és írtam.

        Időben Nagy József p. tanításai, nyári táborozások követték.  Elhívás esemény lett. Az autista vagyok video csatorna, amely orvosi segédlettel készült is helyes tájékoztatást adott.  A művészet, az intuíció nagy adománya az autista gyerekeknek. Ez egy jó jövő kép.

Elébe mentem a télnek

Ki kell szellőztessem a fejem. Utazok. Így esett, hogy legközelebbi utam télbe torkollott. Ráérős, déli utazás. Benéztem a gyorsétterembe, ahol  a kisgyerekes anyuka a családdal, a barátját vendégül látó fiatalember, a biztonsági itt volt vasárnapi meleg ebédre. Igazán kíváncsian néztem mi lehet az az üdítő ami annyira megnyugtatta a kisgyereket, amiről előtte biztosan tudta, hogy neki az kell.

Az a hideg gyalogos út, mint Reményik Sándor írja a Zöld csillagok versben, mennyire szeretem. Mennyire megfelel belső állapotomnak. Hideg, csend, zimankó, gyaloglás, jó cipő. Legalább nem takarítok. Ám de egy idegen nénivel is szót váltottam, havat lapátolt a kapunál. Amint érkeznék meg a tetőn, szép ívű szárnyalásra lettem figyelmes, mint a gondolat szabadsága.

A boltban jó ráérősen körül néztem, volt Péter a kőszikla dvd, megforgattam kezemben a pasztástollat, végül könyvjelzőket vettem . Hallhattam nehézkesen humoros napját az eladó nőnek, s gondoltam én is így vagyok, majd emlékezni fogok.

Szabad út volt a forráshoz, hideg, edző levegő, tél.

Egy ember vizet töltött, majd illendően köszönve elment. – Viszontlátásra –mondja. – Minden jót – válaszolom. Friss kenyér egy kapuban, s könyebben vettem a levegőt a szemem sarkából döntögetve, hogy mégis káposztában sült kenyeret kellene áruljak, s akkor fél lábbal a mennyben lennék.

Végül aztán visszamenve a kis bolthoz, mint kisgyerek kukucskáltam befele, drukkban a hangulatos, átlátható üveg ablakon. A csepegő csatorna tiszta vizét, az egyetlen igaz barát (itt nézz fel az égre), igaz veled örvendezőt markommal kifogva, haza vinni akarva vidámságát, eltökéltem, hogy nem minden madárnak hiszek ezentúl én se.

Mire vissza induláskor meleg fény gyúlt a kora esti órában, és egy szórólapot kérhettem haza útra.

            A város nagyon szép volt. Hát végül nem sikerül találkozni kedves ott lakókkal, mert nem tudtam bejelentkezni, de eldönteni se azt, hogy kit látogassak ebben a rövid időben.

A telefonba kedves hang szólalt, ez megnyugtatott és igazi szép kidíszített arculatát mutatta a térnek, ahol Márton Áron szobra szokott állni. A fényeket néztem és boldogan értem vissza a buszmegállóba.

Csápocskáim jeleztek, de fáradt én bevállaltam. Hogy hamarabb indulok haza.  Érdekes élmény a kinti útra induló fiatalemberek bátor hangja, akiket útközben vettek fel, a sokféle utazó.

Szentegyháza előtti útvonalon a busz leállt, félóra várakozás a sötét, hideg estében. Szépen cirázott busz közelített. Megállt három percre, és tovább ment, otthagyva az udvarhelyig utazó hölgyeményeket. Engem is.

Az esti komor hangulatban, a csillagos eget bámulva éreztem, hogy nem tudnám mennyire tiszta, szép az esti égbolt, ha nem lenne ez a kis kellemetlenség. Giussani sorai eszembe jutottak, amikor arról beszél, hogy Ábrahám felnézett a csillagos égre, és így volt képes hinni.

Nagyon érdekes volt az impozáns, Szentegyháza irányából jövő busz, amint megfordul, amint az utánfutót a csomagokat hátra eregetik, majd a szebb busz elé húz. A sofőr, az öltözete, mintha minden külföldi érkezésről beszélne, impozáns.

A székre telepedés előtt gyorsa n keresztet rajzolok. A kedves, közvetlenül beszélgető nő mellettem foglal helyet, tőle tudom, hogy a két visszahúzó döccenés előtt egy szép őz szaladt át a busz előtt, de megmenekült, ahogy mondja, és én inkább hiszem, mert keresztet rajzolni adatott induláskor.

A Kaufflandnál leszálltam, kissé rosszul éreztem magam, ebből tudom, hogy öregedek, jó, hogy ezután jönnek ki templomból, tehát egyáltalán nem lehet késő este.

         Azok a szép túra utak ezen az útvonalon, mennyire békéssé tette egykor a tájat. Ma is olyan lehet. Ez volt az a szép csillagos ég?  

János

     Nem értelmezzük a Jelenések könyvét.
Megragadott az elmúlt időben  sokszor hallott mondat, hogy a gyereket Isten lábához helyezték, az asszony a pusztába menekül.
Az Egyiptomba menekülés története, amelynek kitérője lehet egy templom, és később, amikor a Gyermek Jézus elmarad a tömegtől, és azzal szólítja rátaláló szüleit, hogy hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell járjak? - úgy összeillik. János látta.
Gondolataimmal megszépítem a világot .

Kiruccanás Csíkba

Cseperkél a tavaszi eső. Hirtelen döntéssel egy napos zarándoklatra vállalkozok.
A tavaszból télre forduló hideg út józanít. A gyaloglás csodája, bámészkodás, elsurranó autók az élet maga.




                          Behavazódva.

A megtört nádszálat nem töri össze. Meglep egy meggondolatlan, kemény beszéd. (Ha viszont megfeded, hogy térjen meg, ha megtér megmented életét, ha nem ő ugyan meghal de te rajtad az Úr nem fogja számon kérni. 
             
                                                                                                                                       

Szürke mozaik.                                        Jégcsapok

                                                                              Emlékek
                                                                     
                                                               
     

Ezen a hideg, sétáló napon két kedves, vendégfogadó, meleg hely ad menedéket.
Felfedezem, hogy az állomáson lehetőség van mobilt feltölteni. Egy fiatal diáklány segít az ébredő öreg embernek forró kávét venni. Mennyire emberi.
Rendre utasítanak egy fiatalt.
Megérkezett a busz.
Elálmosodok az iskolákba visszaigyekvő fiatalokkal, hazafele.

Jelszerű

      Március elsején mintha, a chipses kisfiú után való történetre ébredve sietősen munkába szedegetem
lábaimat, és akkora meglepetés ért, hogy mintha Móriczka, ha magyarázná, annyira hihetetlen. A vasút alatt szoktam átmenni, van itt egy gondozott kertes ház. A kutya nagyon szűk ketrecben tölti napja egy részét.
     Ezen a szép, hideg reggelen az emberek gondolkodóba esvén jöttek szembe az ébredés és álomból útra kelni határán.
Erre figyelmesebb lett a fülem a kutya ugatásra, és a tyúkocska kotkodára.  A kanyar után megálltam egy percre. Eszmélésem eljutott arra, hogy a tyúk pár tolla a kutya szájában volt. Erre a felettem levő hídról érkező hangra, amely egy józan ember hangja volt én is riogatni kezdtem, a józan, erős, megnyugtató, kijózanító hanghoz társulva.
Lehet, ha túl szigorúak voltak vele, és vissza akarta terelni a tyúkot. Vagy nagy volt a hideg.
Csillapítottuk, rászóltunk, hogy eszéhez térjen, hallgatott az erős hangra. Az érdem a kicsi gyerekkel város fele tartó férfi emberé!
    Csend és kellemes, szép reggel, fehér havacska az udvaron következő reggelen. Talán Géza bácsi - ahogy mondta a józan ember, helyre tette a dolgot, 1-2 napig elvivén a kutyát. Itt a vége, fuss el véle.

    Távol az eseményektől. Azt hiszem hálát kell adnom ezért a nehéz útszakaszért életemben, napi szemlélődésem útja, helye.

szó szerinti

Kedves Ismerős, ezt csak Te fogod megérteni. Ha emlékszel arra a napra, amikor fel akartál kérni, hogy két szót a Hobbymról felszólaljak, egyik rendezvényen , mert majd mindenki fog, aki számít. Arra gondoltam, hogy ne engem dicsérjenek már.
Akkor egy erős napom volt, ... .                  
Ma egy ugyanilyen erős nap volt, ... .
Délután rövid vásár az esőben, csokit vettem és mondja az eladónő: akkor szép napot! Nah, végre- gondolom, béke volt, nem volt ricsaj, szép napot!
Amikor pár lépéssel tovább menve, a tömbház ajtón akarok belépni és nem  férek be, hát a kék bevásárlókosárral a karomon hazajöttem. ...
Kirobbant a kacagás belőlem, pedig még nem ebédeltem és hat óra elmúlt.
       Ha nagyon elgondolkozol. Ha nagyon keresed. Ezt a kincsünket törékeny cserépedényben őrizzük.
Igen.
Akkor oda is csapod.
Egy értékes kőből való, kicsi vázát alátéttel választottam délután a boltban.
Magamnak is szerettem volna. Édes, szép, súlyos.
Ma ez a szép ige is.
Mire percre kopp, leesett és kipercent. Szóval törékeny cserép edény, … .
Nem baj.
Kifizettem, megragasztottam, még a hibás likat is be renováltam, mondjuk ezt a boltban nem vettem észre rajta.
-75%. Szépecske.
      Ettől már visszacseng a nemrég tartott előadás kezdő szava: “Kárimkodtam”.
Dehát miért kárimkodott?
Olyan jól csengett ez a szó, az előadás elején.
Vajon mibe tolódott az a tiszteletreméltó orr, amibe nem kellett volna?

Élet - mulandóság

            Sokat gondolok a lányanyákra. Nem annyit amennyit kellene, de sokszor felmerül a téma. Apa és anya szivéből egy új szív születik. MELYIK az az idő?  

Sokszor gondolok az irgalmasságra, a szülői és az apai alkalmasságra a terhesség kialakulásának idejében.

         Az ember az állatvilág felett áll. Oltalmat, védelmet és figyelmet megérdemel mégis a természet bölcsessége. A méhecske, ahogy a virágokat beporozza, a gólya, a béka hasonlat, és mindazok a szép dolgok, amiről a gyerekek a meséken keresztül értesülnek.

 A pár évvel ezelőtti „ kis madárra ” gondolok, aki csendes, meghitt magányban a szabályos, pici tojásokat meghitten “ vajudta ” a szellőztető nyílásba rakott fészkén. A fészekből kieső, csóré fiókák emlékezete arra késztetett, hogy szétbontsam a meghitt fészket.

Most akkor nem kelnek ki a három és fél tojáska, csak egy napközi otthon bemutató szépe lett. Még állatorvost, természetvédőt is kérdeztem, tanácsot várva a mentéshez.  Az anyamadár pár nap múlva bátran szembe állt velem, pici madár az ablakkeret szélén harciasan nézett rám. … , (ahogy erről korábban a blogbejegyzésekben írtam).

            Ezek azok a hülyeségek, amelyeken gondolkodok. Sólyom dr. úr, aki cask néhány lányéletet mentett (+!) valamikor.

Néhány éve egy lány a kereszt tövében irgalmat talált.  Hogyan? Nagyon szép, illő öltözetben, óriás kérdéssel állt a hátát a falnak támasztva. 

            Miért is? Talán, hogy pótnagyi legyek.

            Jézus szíve, irgalmunk forrása, melyből vér és víz áradt mentésünkre, bízom benned.

           

Mese

            Egyszervolt iciri-piciri kis faluban, volt egy szép nap. Jó volt kicsit takarítgatni, sertepeltélni, jó volt segíteni, és együtt vacsorázni.

Iciri-piciri falu nagy eseményre készült, de minden ment a maga rendjében, és a dolog után evés jött.

Majd másnap jött, és a harangszó után esment evés jött. A szolgáló lányok asztalt terítettek, és a csirkecomb melegedett az ebédhez.  

Hazajött, az iciri piciri falu kis kapuján bejött a házba a gazda, pedig kifele kelletett volna mennie. Zsörtölődött is az asszonynép egy szép gyöngye, hogy ... át kell menni, no.

            Az ebéd csöndes, tisztességesen lejárt, a szolgálók csendben tették amit köll, szóval ettek. A kőedény tiszta vizű, igaz vizű.

Igaz beszédű. Sértett, mert hogy van az, hogy Kána az gazdag egy vidék.

            Aztán a gazda fogta a mundért, és elindult, hogy megszaporodjon a jó bor, a tisztesség tevés, a várt köszöntés bora, hogy a vidámság teljes legyen, ahova menni köll. Ettől aztán nagyon jó kedv kerekedett, csak nem tudom, mert nem voltam ott.

Eddig a mese, szép álmokat gyerekek.

Valahol a csillagokba egy szép történet úgy van írva, mintha a primicia ooolyan lenne, mint egy mennyegző. A kánai mennyegző, és ezt is köszönteni kellett. Nem tudom igaz  volt-e, nem –e.

 

none

         Egy kifestős rajzaimból. Eszembe jut Anselm Grün szavai az esti zivataros eső kapcsán: " amikor széthasadt a függőny, Isten belépett a világba." 

Szeretem a józan lapokat, akik segítenek helyre tenni a dolgokat.

Isten nem kísért. 

          Nagyon szép az eliezer. oldal Kecskeméten. Fegyelmezett, rendre utasító és kiemel a virtuális tér világából, a tehnika eszközei által. Reális. Vannak számomra hátrányos cikkek is, de én most tanulok Tőlük. Hogy is mondjam, rászorulok. 

Már iskolakezdés előtt olvastam, nagyon szerettem a g betűt, mert járkált az oldalon, mint a hangya. Sz. Ferenc nem szerette a hangyákat. 

Senkit se lehet jóvá verni, csak jóvá szeretni. " 

... , " Mentsd meg lelkemet, egyetlenemet, ... . " 

        Egy esős zarándokúton a sáros, avaros, békés fenyők útján imátkoztunk, hogy teljen az idő. Az idő eltelt és ez a szép esős kép felmerült lelkem tükrében: .. és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, aki ( szentFerenc barátja ). 

Milyen kár, hogy a szép vénasszonyoknak zarándokutat nem szerveznek. Újra megélni a megbocsájtást, hogy megfiatalodjanak az eszmények. A szárnyas angyalok, a szeráfok.

        S hallottad? Egy nap mind meghalunk. Az élet többi napján azonban nem. 

S nem mindegy, hogy éljük a többit, egészítettem ki a gondolatot magamban. A szeretet mindent eltűr, ... 

. A projekciókat, kivetítéseket meg kell szüntetni - írja az elizeus.hu oldal, és akkor el is bírja. 

Vannak helyzetek, amikor inkább kimennél valahonnan, mert nem készültél rá a kihívásra. Akkor egy kicsi pók elkezd sétálni a padlón. Olyan szépen, hogy arra gondolsz - Miért küldted Istenem?

Engedd Uram, hogy veled dicsekedhessem!

          

           Tetszik nekem különösképpen, hiszen IV. osztályban egy könyvjutalmat kaptam: A beszélő köntös. Ez Kecskeméten van. Különben is ott gyógyul "jótevőm" . Sok szép igelapot adott. Az igazi világosság eljött már a világba. A szeretet annyira rátappint a lényegre, ismeretlenül, ugyanis a megmentés nem mindig onnan jün ahonnan várjuk. Áldozatokat hozni, ... ( Klemm Nándor: Lisieuxi Szent Teréz Kis út-ja)

Szinek a szürkében

Egy kicsi ujj megnyomta a mobilgombot.- Biiip, biiip. Hja, munkából haza értem, nem is ebédeltem. Névre nézek, egy nevető ismerős neve jelenik meg, mennyi mindent eltakar a mosoly. Visszahívom, s mondja, hogy Máté fia tallózott az sms-ek között.

Máté egy éves három hónapos. Azt elképzelni lehet  mit éreztem, akinek világéletében idősebbek,  és kemény munkásemberek jutottak sorstársul. Hogy az smsek között épp ez választódott, 1000 az 1-hez. Mert Máté nem olvas, a szivével lát.

Máté apostol festményén jártak gondolataim a napokban, Guido Reni, ahol az angyal diktál Máté apostolnak. Nagyon-nagyon szép munka.

Mire megcsengett az angyal. Hihi. Lejegyezni akartam éppen valamit. Motivációt kaptam.

            A Pünkösd a legszebb és a C év. Az ünnepek hangulatában megvettem a napokban a kosarat. Megígértem magamnak, hogy ételszenteléshez veszek. Sonka, sajt, tojás,kenyér, (citromos vodka) ha elférnek, züld hagyma. Előbb jól körülnéztem. A lila kosár magasan a polcon kissé törékeny, épp jó. Éppen nem jó, mert lila. Mellette egy tartósabb fonás, ez szép, jó, és árban is szép. Kétszer is térülök a fületlen kosarak sorában. ... Itt abba hagytam az apró örömeim jegyzetet.  Hazafele menet a munkából egy lila virág a porban életszerűen a lábam elé került. Milyen gondossággal alkotódott,alkalmazkodott millió éveken át formálódott világosabb és sötét csikozata,és csak úgy ott hever a porban.  Egy lila virág, talán díszvirág, kicsike. Pazar. Eszembe jut a jegyzet.

 

Tehát a nagy nátha idején megígértem magamnak szépen, hogy kiskosarat veszek, amibe a húsvéti ételeket teszem. Jó leszek szerény magamhoz. Az One Eu - ez vagány,kicsi üzlet. Három - négyszer is körbekerültem az eladó hölgyek előzékenysége mellett a polcokat, és véletlenül, csupa véletlenül megláttam. Sötét, formás, de van füle. Volt egy varrott textilia rajta, ez annyira hozta a mese ízét Piroskával, hogy levettem. Nagyon jó dolog vidám semmiségeket venni. Egy üzenetrögzítő csiptető, meg egy szalonna vágó kés potom áron. 

            Mindebben segített egy pici bippelő ujj, egy elhullott lila szirom, hogy világosságot, szint nyerjenek a megszokott apró, hétköznapi jelenségek. Boldog az az ember aki hálás az apró örömökért, ígérni tud, és ígéretét megtartja. Ezért legjobb magamra vigyázni, és megígérni, hogy jó leszek magamhoz.

A kályha tetején izesre sült pogácsa

            Nagymama nagyon vékonyra sodorta a tésztát. Emlékeim barlangjában - mint  a falu házainak jellegzetesen sötétebb belsőjében - világít jelenléte, áldja meg az Isten muló porában . A vasárnap reggeli napfényben, tűzes-parázs vasalóval vasalta a fehér, erősen gyűrt inget.

            Amikor tésztát sodort, a kályha tetejére tette  a lisztes vékony tészta széleket, percek alatt felfutta magát, és egy finom, helyenként erősebben odasült pogácsaféle lett, amire mi gyerekek boldogan pályáztunk.

Rendkivül vékonyra tudni siríteni a laskát. Igen bosszankodott, mert a szomszédnéni váltig akkor jött be (béke poraira legyen) , de váltig, amikor tésztát sodort. Mama nem szerette, az az igazság. Egyenes ember volt és nem hizelgő a nagymamám. A cigányasszonyal is olyan tisztesen beszélt, még a tornácos ajtóban, hogy leesett az állam, valamikor rég.

Szóval boszorkának tartották az akkori babonától is átjárt helyen, s még békát is láttak. Ezeket nem szerettem hallani, mert nem hittem, mégis tény, hogy nem szerette áldott nagyanyám és nem rejtette véka alá. A seprűt az ajtó mögött felállítva tette, ez ellenszer. Mi tagadás életemnek egy szakaszában én is annyira hittem e szent erejében a seprűnek, hogy így állítottam. A szeretet megvédett.

A tehnika tehette e babonát!! Már, hogy egy fényképen kétszer is rajta volt, és ezt az egyszerű emberek nem tudták mire vélni. Talán elhunytakor megtért az asszony.

          Ide később pásztember jött kedves, tisztességes családjával lakni, kedves, erős, gyakorlatias és sorsát nehezen, de tisztesen élő emberek. Jók. Ők lettek Ignác életének pártfogói, segítői, ahogy tehették. Még a szépen mosolygó Marika is innen ment férjhez.

    

           

csillagok

Magamra maradásomban, ami öt kerek esztendő volt, mint beoltott ág, vagyis nem teljes magányban, megtapasztaltam azt, hogyha nincs mellettem valaki, aki a múlt emlékeinek hordozója, elfelejtem ezeket. Ezért az emlékeimben megjelenő szép tartalmakat leírogatom, mert édesanya jelenléte eszembe idézi.

            Néni koromra megértettem, hogy mit jelent egy kert gondozása, a természetben lenni, tanulni a földi és égi rendet. Legfőként nagyszüleim kisebb gazdagságára gondolok, amelyről tudom, hogy van egy kisebb erdő, egy pityókatermesztésre alkalmas föld, de milyen gazdag, aki zamatos, ízes hangzású nevét is tudja, e földrészeknek. Aki ismeri az ösvényt a fák alatt, hogy eső idején meddig is kell szaladni, hogy oltalmat adjon a fa koronája, amint az egyszer velem is megtörtént tökmag koromban falun élő rokonaim, testvérem és anya társaságában.

Mamáéknak valaha volt disznajuk is, és nem mertem a falusi deszkafedeles vécére hátramenni Pöttömjankó koromban miatta, volt valamikor rég borjú is, a szélesre tárt kapuban hazavárták a csordából. Alkonyatkor a kert résein át néztem a meleg, verőfényes napsütés, poros alkonyatán a hazatérő csordát, ahova bivalyféle is bekerült. Ilyenkor húzódtunk be a kapuból, a csorda legvégén pedig egy-két kecske jött vidáman csengettyűzve, és 1-2 pásztorember. Voltak még tyúkok is, és Ignác volt, aki annyira szelíden indult el a nagykanállal eszünk ma – napján a tyúk felé, hogy az megszelídült, megállt és engedte megfogni magát, mielőtt a fazékba került volna.  Egy-két kosár alá való kiscsibe is felnőtt az udvar meg az esti csiripelős, letakart borító alatti létben, a kályha közelében, és sokkal később a gyönyörű farkaskutya, Rexi is kiszolgált már.

Ez a föld, ahol élet fakadt számomra a megszépült jelenben, a ködös, párás időben a sáros, havazást váró, az enyhén fehér ágak fagyos, hópihe melegében is, amint utolsó helyi lakója is  elhagyta földi porhüvelyét. A nagyszüleim földje emlékeim gazdagságának hordozója, ám, hogy erre az útra léphessek, hogy láthassam a szeretet szemüvegén át, még csíkvidéket, meg szombatfalvát is megjártam előtte.

( “ Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot” - ahogy József A. mondta)

            Itthon, városon a tegnap este mosogatás közben a törékeny tányérok, a helyes, kerek fazekocskák garmada felett egy szivárványszínű gömb kiindult a maga útjára a konyhában, miközben  hazagondoltam. Nem tudom, hogy született meg, csak elbájolt jelenléte. Szálldogált a konyha légterében az erős, kis gömb. Minden egyebet letettem és teljes figyelmet szenteltem a hosszú percekig tartó csodának, ami úgy ingyenesen megjelent. Pillanatra sorsára hagyva, rohantam a fotógépért. Betájoltam, amire a gömb megállt a legszebb helyen, a Valentin napi ajándékon, a cserepes, zöld, dús lapikon, és eltűnt, útját bevégezte.

Végre mosolygok. Van kis bánata a szívemnek. Nem láthatom az ablakból az esti világításban a a Szent Miklós templom Máriára emlékeztető kecses alakját, a Barátok temploma tornyait középen a kisebbel, ami egy erősítő jel a kultúra, a vallás, a barátok és igényesebb élet felé, és folytatása a falusi hagyományok világának számomra. Kereshetem a parányi  ablakon át, a sötét égbolton a Göncölszekér fényesen kiemelkedő vonalai között. Kipótolom a hiányt azzal is, hogy mesélek magamnak hazafele gyalogolva a bevásárlószatyorral, az ég tágas boltozatát nézve Hold-cipó néniről, aki betakarja Kiflit az égbolton.  Kiflicske nemsokára előbújik, és tévézni megy a halvány felhők mögé, majd ismét megjelenik, ahogy a gyerekek szoktak. Boldogasszony is eszembe jut a Hold állásáról, de erre már haza is érek. Jó is lehet kisautóval hazasuhanni a szatyrokkal, nem mondom.

Keresem a Jelenlétet, akiről Giussani atya ír A reményben. Fáradozások árán éjfélre megtalálok egy dvd-t nagyszüleim iratai címmel. Milyen szép a képen nagytata. Egy-egy régibb fénykép rokonaimról is van. A kegyelem megelőz – mondom. Emberek. Bájos lány volt nagynénje, egyszerű, tiszta. Eltelt az idő. Eltelt a szorgos kezelések, szürke alkonyatok kucorgása a padon, mert tatának betegsége volt.

Olvastam hogy ha tükröt tartanak az elhunyt orrához, és pára jelenik meg, akkor mégis él. Mert este lefeküdt aludni és reggel már nem ébredt. Nem igazán hallják a csendes felnőttek gyermeki harcom Érte, hát megnézem mi igaz. Kedves nagytatám szép utolsó földi útján várakozik, s tisztelettel rátekintek. Egy hirtelen fájdalom szúrt a szívembe, ahogy egy vércsepp megjelent. Szent György napján távozott, és Szent György napján született később nagynénje lánygyereke is, Tünde is. Érdekes. Hadd ne mondjam, hogy innen jött a kegyelem is sok évvel később.

Azóta is a sötétbarna padlóm az egyszobás lakásban, a vidéki életnek sokszor egy szobában zajló körforgására emlékeztet. No, ez nem tetszett édesanyának. A szép, festett barna mennyezetgerendára, ahogy a kék tornácos házikóban volt. Emlékeztessen a lenvászon tiszta, hideg, szalmatöméses vánkosra, és az esti petróleumlámpás csend, tűzpattogós, békés, meghitt családi körére, de legfőképpen a tiszteletre, helyes Istenfélelemre.

Addig pedig előre kell nézni. Hova? Virágot ültetni az ablakba, esetleg kicsi zöld uborkákat meg apró paradicsomot, s petuniát. A falat befúnni penészirtóval. A mosógép aljára gumis szőnyeget tenni, hanem félórákat olvasgathatok szakaszokat, ameddig mos, mert billeg. Hanem idő se lehetne a kultúrára – gondolom mosollyal.

Úton

       Felgyorsult az idő bennem. Igyekvően lépegetek  a munkahely felé  a  fiatalok, az elegánsabb hivatalnok  és a  tiszta, bár  kopott, festéknyomoktól tarka nadrágú munkásember, meg a fényezett autók forgatagában jobbra - balra figyelve.  A friss reggelen iskolába igyekeznek a diákok is. A csinos, tiszta szoknyájú, vidékről érkező lányok csoportjának vidám hangulata, és a fiúk elegáns, vékony zakójú, farmernadrágos, sudár alakja halad el mellettem ellenkező irányba, az iskolák felé. Most érkeztek a busszal és  tovább igyekeznek csoportban felzárkózva, egy benyomásként a jövő reményét, várakozását hordozva magukkal.
      A keskeny partszakaszon felfele lépegetve a lábam elé figyelek, nehogy egyetlen puha testűt is eltapossak a valahova tartó csigaházakkal. Mellettem egyik  oldalon a folyópart, a másik oldalon a kis turkáló  és  virágüzlet békés, nyitásra váró hangulata keretez. Még visszanézek a látványosan elsikló vonatra, kellemes látvány a tovatűnő szerelvény. Egy érett férfiú nagy békében - táplálkoznék a látványból többet is – a horgászbotot szereli a friss, szalmazöld fű tarka napsütésében a  folyó partján. Váltakozik a szemem e pihenő türelemre készülődő  és néhány kicsike, előttem lépdelő lábak látványa közt. Napközibe lépkednek finoman egyensúlyozva  a kis emberkék, egy kislány és egy kisfiú, már ősziesebben, világos, színes  kabátkába burkolt kis alakja, akiket egy  gondoskodó lány védő szeretetben vezet kézenfogva. Ameddig a felnőtt kísérő egyet lép, a kis lábak többet aprítanak, mint az óra perceket, és másodperceket mutató mánusai. Közben elkanyarodok ott, ahol előbb a kis lábak siettek, a Kis Teréz templommal átellenben, amely épület  kiegyenesedik a lombos fák közt messzibb, a főúton, ezzel el is hagyva a partszakaszt. A kenyeres kisbolton is továbbjutva az  átjárónál balra nézek, majd jobbra nézek, majd a zebrát nézem, meg az autót nézem, mire lelépek, hogy  helyesen felmérve az igyekvőket átjutok a túloldalra és igyekszek tova aprókat lépegetve a magassarkúban.
        Egy autó ajtaja nyílik, tiszta felületén a napsütés is elpihen rajta, valami leheletszerű valóságban egy kislányt segít apukája  kiszállva az autóból megállni a lábacskáin a napközi előtti téren,  a járdára kissé felhúzva. Csodálatos a finom igyekezet. Mintha valami más térben létező jelenség érzése ébred bennem,  felemel a pillanat.
Az úton egy kis eb  közeledik,  a gazdit kíséri, vagy keresi kihez lehetne hűségben elszegődni. Ösztönösen lassíttok, nem tudva kiszámítani a kócos eb mozdulatait. A  napsütötte téren a friss, meleg sugarak játékában  a szőke kislány hangját hallom : “ Kutyuuus … .“  . Mintha egy más tér, vagy egy kotta más felhangja lenne, lágy, kedves, igézően szép. Szeretetben, bizalomban, kedvességben szólal a gyerekhang. Szeretnék megállni és vele időzni,  hogyan szelídül meg a kócos eb  pillanatok alatt.  Kérdezni, meghallgatni.
         Tovább kell sietni ez igézetben, túlhaladok a kapun, be is értem reggeli utamról a munkába.
Utóhangként: nagyon fura számomra, hogy igen kevés kisgyerek társaságában lehettem életem szakaszaiban, főleg idős emberek, és dolgos, de kemény férfiemberek  körében van a létterem. Egy kolleganő arca is felillan előttem, kissé duci, de arcán két kisgyerek mosolya tükröződik vissza, talán ez a legszebb, amint visszajött dolgozni.



         Utóirat: és ma elestem. Jobb lett volna dolgozni, mint rinyálni. .. . Hinni mindenek felett. Csuklótörés. Lesz még tapasztalat, de jobb, ha nem, örvendünk az egészségnek. Miután kétszer meghúzták a karom és gipszelték, megértettem, hogy a stigmák elnyerése pillanat műve lehetett, mint a sebbe a zsibbasztó  injekció.tisztelettel. Árassza kegyelmét Urunk fiatal, tehetséges orvosainkra, óvja családját. ..
(Kovacs Kalliszt ofm: Ferences szentek és b.)
      

Ugráló labdácskák

2.   Bölcs a természet, és szívom magamba bölcsességét, mint az itatós papír. A reggeli utat sétára kellene használni, nagyon szép a reggeli napfény. Utam során a munkahely fele legszívesebben a hegyekbe, vagy tengerpartra indulnék, vagy vissza, … vagy tovább.

Ezért történhet, hogy csodával tölt el a reggeli friss, fával, rebbenő madarakkal tarkított útvonal.

            Balra a csobogó folyó, jobbra a piactér, itt elhaladva már ébredezek, figyelmesebb leszek az ugráló kis labdákra. Egy egyenes hátú ifjú verébre figyeltem fel. Öntudatos tartás – állapítom meg és önkéntelen kihúzom magam. Mit is láthat a nagy, zöld lombú fák árnyékához szokott madárka a piactéren? –nézek el fejtartása irányába. Ügyintézés, gondterhelt vonások, egy maroktelefonra hajoló nő  arcán fut el a pillantásom.

            A madárka tovaugrik könnyedén, az ő szemében érdekes, sokmindent tudó mozgó fa csupán, vagy sokkal több, akik azonban repülni mégse tudunk.  Tovaugrál a nagy teremtmény mellett, én pedig a könnyed, parányi létet foglalom szívembe tovasietve.

         1.   Vásárlásból hazafele tartva csönd perceket tartottam a Sétatéri padok egyikén. Tömbházlakó vagyok, nincs délutáni kert, foglalatoskodás. Szemem egy araszoló, gömbölyű hátú kis bogáron pihentettem. A kockakövekre odaröppent egy veréb. Élénk szemét rajtam tartva egy pillanatra, hopp, be is kapta az araszoló bogarat.

            Ennyit a túlélés törvényéről. Sokat tanultam belőle aznapra.