Karácsonyi társaim

 Egy jó felfázással . Megróvom magam. Mert csak jómagam felejtettem ki a dolgokbol. 

  Bernadette sz. Jó, hogy elrejtette azt a titkot, amivel boldog. Mert, amikor szegényebb, világibb családja a vizet árulja, hol marad a misztérium?

  Hálátlan ez az Udvarhely nagyközség, szép kis város... Mennyi adottság, tehetőség- ő - nélkül. Parlagon. 

Adventi

 

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot meg is nyeri, de szívében kárt vall?

Hála

                 Októberben teljesen átfáztam az óvintézkedésként nyitva tartott ablaknál. Előállt egy köhögés is.  Ezért fontossági sorrendet kellett tennem. “Ebben az időszakban romlik az egészségi állapotom”,  bár változtak a körülmények. Orvoshoz mentem,  betegszabadságot adott.  Pároltam kamillával, .. és szépültem gondolatban. Rendbe hoztam környezetem, ami elhanyagolódni látszott. Zokniba meleg só a mellkasra, ez egy jó altató módszer.  Anya ajánlotta a fekete retket hülésre, és zsáját is kaptam, amit talán nagybátya ültetett, aki az égi utat járja. A zsálya tisztítja a szervezetet. , D vitamin, C-vitamin szervezet erősítők. Az emberekkel való beszélgetés jó hatással volt, kilátás a csőlátásból, ami a számító gépes munka velejárója.

Vissza menve érdekes új meglátást kaptam, ez mindenkié, egy szabadság utáni frissebb látás.

               Két hivatalos ünnepnap november vége, és december eleje. A verébsereg huss, eltüntette pillanatra a galambok magvait. Édesek, gyorsak, éhesek. Így, egy kis nógatásra kedden nyakamba vettem a világot mézespogácsával anyától és 1 literes flakonnal. . Meg egy kis lépteket a szívemben, hogy ki kell mozdulni a jó levegőre. Jó, hogy kaptunk egy kis buszt, a padlóra volt fagyva  jég, hisz kevés utas volt. Vidáman csevegett a két fiatal. Úgy mindent , hogy együtt kellene tölteni a napot.

                Hálát adtam. 

Mégse vettem Hitéletet, pedig tetszett, mert nem volt pontos pénzem. Majd ki kellett találnom, hogy kinek a fejében mi járhat egy ilyen nap. Fótőzkodtak utasok. Nekem szabadnap , de hát kedd volt, és ez volt a legszebb. Egy hétköznapi ünnepnap.

Benéztem a boltba, és nem a kedves néni volt. Séta a vízhez. Előre engedtek az egy flakonommal. Majd még egy körséta és olvasás, hogy teljen az idő a busz indulásáig. Valaki keresztelőt akart bejelenteni. Egy telefon megcsörgött, … És haza indultam. Még visszaléptem pár szóra, mert megugatott a kutya.

A hazaúton munkából jövő emberek, és a batyumban volt a Penyben vásárolt kifli, Pepsi. Itt érezhetően jobbak az árak, mint idehaza.

                Egy jó út az esti gyertya fény melletti gondolatokkal.

Év vége fele araszolva

   

   Október 20-án sikerült kimenni nagyszüleim sírját megnézni.  Nagyon ügyes, tisztességes, mint Valaki Viragoskertje . Nagyon szépen megcsináltatta anya , drukkban voltam, hogy milyen.

   A háznál kapu nyitva, mert szorgoskodtak. Tetőztek. Anya tisztogatott. 

Siettem haza a busszal, röpke látogatás és világítás volt.

   Itthon is világítottam ma, Mindenszentek napján.  Volt egy csendes, kedves sir , innen sikerült egyetlen gyertyáról meggyújtani a mieinket.

Béke poraira! 

A teljesség igénye nélkül

  Szabadnap. Csík és Csíksomlyó. Milyen kényelmes autóval. Hja!

Új mobil - új látótér

Május hónapban

                Tegnap este mondta anya, hogy kislány korában felmászott a nyír-, vagy nyárfa tetejére. Összegyűjtötte a madártojásokat, és lehozta. Amire tata megmutatta hány kismadár kelt volna ki a tojásokból. Igen-igen szép emlékek, és jó család voltak, tata hangszeren játszott, asztalos kis műhelye volt, míglen apa el nem hunyt balesetben. Erre jött az elszegényedésben is rendületlen kiállás.

Hiába, az én hőseim a nagybátyáim, mert szegény ruhában – petróleumlámpa, parázsvasaló, pléh tányérok, liba etetés a roppanó zöld fű vágása, zokni helyett lábra csavart meleg rongy, na és a ima, ének, színes ceruzák a megelőlegezett Mennyország. Mert a szegény sorsban le lehetett ülni melléjük, úgy hogy rám se figyeltek, mert váltig dolgoztak valamivel, és mégse bántottak, és volt idő megpihenni.

                Egy teljesen új arculata az emlékeknek, hogy reggel elment anya és este 10-kor hazament kislány korában, és tata csihányal megverte a lába szárát.

( Az egészséges, mert nem lesz reumás.)

                Meg vagyok győződve, hogy ha élt volna tata, egy nagyon szép családi élet bontakozik ki. Mama jó gazdasszony volt, emlékszek a nyírfára is. és a szép őszirózsákra a ház mögött. Korai emlékek, virágzó gyepecskék, fekete eper fa, kis boci, volt egy malac is. Borsóval etetett kakas, tyúk, liba tácsogó.

                Az elmúlt két hónapban a veszélyeztetett időben hármasával kivettem a szabadnapokat havonta. Kaptam egy figyelmeztetést, hogy nem fog maradni. Amint megyek a kijárási nyilatkozattal patront venni a nyomtatóba, leesett a tantusz. Ha nem dolgozok egész évet, nem jár 23 szabadságnap. Jól esett a gondos figyelmeztetés. Még sose mentem nyugdíjba. Azt se tudom mennyi elég a nem elég, azaz mennyivel és hogyan osztom be és hány évre “szépkorom”. ;-). 

Például kendőt kellene kötnöm, és mindig egy kötény előttem. Az menő nagyi kor.

                Fan Curierrel elküldtem a Kérést nyugdíjra, mert utazni nem tudok. Betegnyugdíjat nem kapok, de még 5 év sok lenne. Megértettem, hogy a legszebbet kaptam a Jóistentől, a napi útszakasz a munkába egészséges, szép hely. Nem feltétlen kellett volna kárt tegyek magamban, hiszen könyveket írnak, kirándulnak, jó dolgokat tesznek az időben az emberek. Akkor én minek? A rajzolás az egzisztenciám, ha kimunkálatlan is valamelyest. Ezért jó.

                Minap a Samsung telóm a mellényből a vízbe esett. Úgy utána bámultam, hogy kicsit beázott. Sokat kibírt eddig is.

Épp a hivatalos ügyek miatt hozza kellett nyúlni a kevéske megtakarításhoz, és új mobilt venni.

                Nagymama jut eszembe, aki a párna alatt tartotta a megtakarítást a pénztálcában, és egy 15 literes fazékra gyűjtött. ... Milyen nagy dolog is.

                      Az új mobil végre szép képeket fotóz, jól el lehet játszani vele.

             Bizony volt idő, amikor csak át utazni tudtam a falun, a magány csendes elhagyott unalmában hagyva bátyát, mert erőt meríteni a felső faluba igyekeztem. Így lett a pásztorcsalád az ő fogadott családja, tisztességesek voltak utolsó napig.

                Csak hát a kertet átültették, majd ellepte az apró virágok nyoma, a fákból kivágtak, és alig maradt nyoma gondos munkájuknak, amit átölelni lehetne, mint mondjunk egy fát, ha átveszik a gazdaságot.

                     A mennyország odaátra költözött. 

            Most azt kell tanulni, hogy legyek meg a fiatalokkal, akiknek általában már most is az életútjuk teljesen eltérő. Orvos váltás is. Az életet mindig tanulni kell.

                Sok nehézségnek nézek elébe, mert a könnyebbség is nehézség immár. 

Márciusi szabadnapok

 Márciusi szabadnapjaim alatt felmentem kibékülni minden rendezetlen dologgal magamban.
   Hétfőn a belső hang se tudta változtatni lassu tevékenységem, kivasaltam, rendet raktam. Teljesen elfelejtettem, hogy március 14-én hajnalra távozott Pista nagybátya. +!
Talán kiégtem a betegápolás hálátlan nehézségei alatt.
Gyermek korom falusi emlékei nekem a család, és ez folytatódott azzal a közösséggel való ismerkedésben, amelynek stílusa teljesen egyéni volt. Sokat tanulhattam a családról.

 A buszt várva melegedtünk a Napon néhány nénivel. Majd ők lemaradtak.
Sajnos nem elhatározásom szerint tehettem jót, így voltak nehéz pillanatok. Az idő kellemes, tiszta, az emberek természetesek.
   Visszavettem egy fűzért, hisz elajándékoztam az elsőt. Azt hiszem sz. Ritához lehet vele imádkozni. Illatos.
   A kapu közelében eszembe jut egy régi áldás, majd kilépek rajta, és ahogy becsukni akarom egy kis kati bogár araszol az ódon hatásu kövezeten. Lehajolok, olyan pici. Fürgén araszol az ujjam hegyére, és elrepül a zsenge fű és remény irányába.
   A jó Isten tudta, hogy így lesz, gondoltam vissza erre a szép ajándékára, és nézem a kissé durva füzért. Megtartani?
   Valaki nagyon örvendene neki.

    Úgy tanultam, hogy a rózsa és a szegfű két nemes virág, nem teszik egy helyiségbe őket ezért, hogy kiadja egyéni jellegzetes szépségét mindkettő.
     Szegfűt kaptam szülinapomra általában, ezt az egyenes, erős  virágot. A rózsa szépsége ritkán hozta természetes erősségét, ritka szép voltát.
     A rózsás szentek sokat segítettek nekem nehéz helyzetben pedig.

Az elipszis hosszára lépett a Nap

   
     Ez a kis hely, ahol lakok, a Porcinkula, biztatom magam. Poros, csendes, de az ilyen kisasszonyoknak elég is költség, takarítás, javítás szempontjából.
Néhány évig milyen felemelkedése volt a szeretetben a régi otthonnak, feljavítás és megújulás életemben is, amit aztán nehezen hagytam el. Legalább 40-45 év kellett, hogy meglássam ezt. Biztos, hogy ennek a kis laknak is megvan a rejtett szépsége, sajnos nem ismertem fel.
     Na, és itt 2020-ban is megjött a Nap. Hurrá!
De nem a szokásos módon. Rejtetten, felhők takarták, majd jó pár felkelésnyire a tömbház fedezékéből egyszeriben felragyogott a világoskék égen.
Nagyon örvendek én, és a virágaim.
      Tavasz.
       A februárban hozott szép képekből lehet, hogy felteszek nemsokára.

Február 2020-ban

      Három szabadnapom történetéhez tartozik a februári világítás, mert csak most jutottam el tiszteletet tenni. Jó lenne  egy kis formát adni a sírhelynek, hiszen nagyszüleim túlélték a két világháborút hitben. Jó sár volt, és csend.
      Köszönnek és illedelmesek, beszélgetnek, megszólítanak, ki vagy, mit akarsz?
      A friss levegő csodálatosan tisztítja a fejem. A ház eladósorba kerül lassan. Sok fa ki van vágva, a gondozott kert, a szőlőtőke a múlté. Szinte nem is keresek senkit, megviselt a karácsonyi teljesítmény orientált ünnep minden téren. Így sikerült idén.
      Egy érdekes megállapítás volt itt, hogy az őt lépés távolság felnőttként, tizenöt lépés volt gyerek korban. A patak közelebb jött, a hokista rokon édesanyja telke felújításra vár, amolyan múzeumféle, ahova bejártak az őzek is egykor. Most jóval ritkásabb a táj.
      Nem érdemes és nem szabad semmit erőltetni. Semmit nem kell utolérni, ami a város, mint a mobil, az autó, stb. Éppen csak az emberség szenved hiányt így.
      Most este havazott itthon. Kevés hó volt idén.

 Istennek hála!