Számadás

      Amikor az ember fiatal, esküvőre jár, közösségi eseményre, később keresztelőre, még később mennyei születésnapokra, azaz utolsó útján kíséri el felebarátait, szeretteit. 

      Vannak az életnek meglepetései, amelyben megérti az ember, hogy a nehezet, a küzdelmet nem lehet kispórolni. Ilyen volt a tavalyelőtti év a csuklótöréssel, amikor mondhatom sok fiatal, sportban sebesült emberrel találkoztam, egészen idős nénik itt-ott eltörték, bekötözve lábuk, fejük, sőt kisgyerekek, csecsemők, akiknek a farcsontot kellett helyére tenni. Ez igazi embersegítő szakma, minden elismerésem az orvosok kitartó, gyógyító munkájáért. Van, hogy az ember az ellenségének se kívánja, amin átmegy.

Ha számadást tartok a 2016-os esztendővel, kezdve január 3-ával, amikor elhunyt nagybáttyja, és a szomszéd bácsi, majd az utólag elismerésben részesített nagytiszteletű Botár Gábor papbácsi év elején, ezzel el is indult a sor, nagyon sok jó ember távozott idén a mennyei hazába.

Nyáron nénje férje, aki tiszteletreméltó kort élt meg, majd apa testvére Mária néni. Pihenjenek békében!

Volt kollega, és végül decemberben nagymama 18 évvel fiatalabb testvére, aki így is szép, tisztes kort élt meg. Nem rokon, de példás emberek hunytak el, akiknek jó szava segítő volt a szépet meglátni a küzdelmekben, nehézségben, nem utolsó sorban az egészség megtartásában.

Nagy tapasztalat az abban való elgondolkodásban, hogy, ahogy ezt mondják: előlegbe kaptuk a Földet unokáinktól. Bár nekem nem, de családomban már unokák nőnek csodálkozó szemmel a világra. Mit hagyunk, hagyok magam után? Jó szót?

     Sok örömem telt ebben az évben sérült társaim segítése által is, akik nem annyira idén, de előző években nehéz helyzetben akár csak egy jó szóval is bátorítottak, apró jótettekkel, és ez most ért be. Illetve mára már köztiszteletben álló osztálytársam száján elhangzó mondat: csodálom a kiállásotok. Ezek a jó, felebaráti, vagy humoros mondatok adják az értelmet az amúgy nem egyszerű életnek. Sok segítség jött nemcsak a tehnika világából, hanem azoktól az egyszerű emberektől, akik nincsenek jelen az internet virtuális világában.

     
  

mécsesnek lenni

    Miközben anya örömmel szegte a halványzöld függöny széleit, végre  a 38 fokos láz utáni nyugodt alvást követően rajzolni kezdtem. Lerajzoltam barátomat Árpádot, mint Jónást. Föléje rajzoltam annak a városképnek, amit az ablakomból látok. Jelen állapotom sok mindenre tanított a gyengébbek állapota iránt. Sorsuk van egymással szegénynek-gazdagnak. A fejtörés nekem, hogy nyílnak-e még ajtók számomra?

  Érdekes, hogy ameddig térdig hóban, vizes zokniban gyalogtúrázhattam, a hagyma-szalonna-kis forralt, fúszeres bor mellett hideg ujjakkal falatozva a finomat, a nátha elkerült. Most a szundiban minden utolér.

 Közben Mustó Péter írását olvasom: Megszereted, ami a tiéd. Kritikus figyelemmel okulok – 115 o. hiányos.

   (Milyen igaz Szaxi p. utolsó útja napjának estjén elhangzott beszéd a Mária rádióban.) Amato ( ). Hát a legszebb évek. Pál által, szPál útján.

  Ha eltört a csuklód – az fáj. De Isten ott van veled ezen az úton. Hogy? Megbocsátasz.    Elindulsz. Szépet látsz. Kinyílt egy ajtó számodra. Szilveszter néninek szólítanak, pedig máshol csak gyere ide, menj oda vagy. Támogatásban részesülsz. Ellátásban. Majd jön a nátha és azok az orrszortyik, a forró láz, majd a finom pilulák után csak az erős hapcik akkorát tüsszentenek, hogy elmondják, senkit se hanyagoltál el, csak magadat. Nem mondtad, amikor szólni kellett volna, mosolyogtál, amikor neked is köszönni kellett volna. Beleszóltál abba, ami nem a te dolgod és nem kérted ki, amikor kellett volna.

  Mindig tanulunk. A szeretetnyelveket. Kinek mi a szeretet-nyelv? Kinek a meghallgatás-mint minőségi idő, kinek egy kis ajándék-mint látható jel, másnak, hogy kérése segítségre talál (Gary Chapman - Szólóban. Az egyedülállók öt szeretetnyelve). Ha ezek az apró figyelmességek elmennek egymás mellett, már hiányos az észlelésönk. Érdekes.