Kora reggel elhúztam a függönyt, kinéztem a látóhatárra. Icike-picike volt, mint egy Gyerek a Nap. A hideg est után ébredve letolta válláról a sötétszürke-kék takarót és máris derűjét hozta közeledő Édesanyja kék ruhájának friss világosa. A Nap egyre erősödve előrelépett.
Mégis nem voltam kész indulni ma, a gyógyulás nem tett alkalmassá találkozásokra.
Az égi jelenet fenséges volt, bensőséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése