október 04, 2015

Növekedés

 Kora reggel elhúztam a függönyt, kinéztem a látóhatárra. Icike-picike volt, mint egy Gyerek a Nap. A hideg est után ébredve letolta válláról a sötétszürke-kék takarót és máris derűjét hozta közeledő Édesanyja kék  ruhájának friss világosa. A Nap egyre erősödve előrelépett.
Mégis nem voltam kész indulni ma, a gyógyulás nem tett alkalmassá találkozásokra.
Az égi jelenet fenséges volt, bensőséges.

Nincsenek megjegyzések: