A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galamb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: galamb. Összes bejegyzés megjelenítése

december 25, 2018

téli gondok



Mit tennél, ha te a por ígéretet teszel Istennek?
Majd jön egy kisgyerek, és a legszebbet tartja a markában? Egy szögletes kiskövet? Hívják a szülei, gömbölyű kicsi kezében valamit szépnek talál, amit te magad?
            El távozott egy galamb, mint a mesékben, s emberré lett, vagy lehetett, ahogy értelemmé lett a szabályos mértani repülés. Meghallgatott, irgalmasat tett, aki teremtette a szemet, aki lát, aki hall, mert teremtette a fület.

A galamb szigorú hozzaállást kér. Jön, és bizalmas, barátságos, mint aki be is költözne. Amint egyre kényelmesebb a léte, egyre gyengül.
Mintha a szimata hiányozna, a verébnek is. Nem egy takarító fajta.
Mégis van egy hetedik érzéke.
Nagyon szigorú etetést, hozzaállást igényel. Tisztaságot. Ujra, és újra! Ha nem fegyelmezed, nem tudod hogyan lakhatna bent.
Pontos óra, bírja a hideget, ha tápláléka van; bírja a vihart. Így nevelik.
            Márciustól nem szabad etetni, mert vadon élő. Szabad faj. .. márciustól.

           

július 11, 2018

Madaras bejegyzés

            Szóval tegnap a kisfecske ráült a kék dobozra, amibe zöld fonalat tettem nájlonba, hogyha lekakilnák, és, hogy többet ne forduljon elő, hogy a kilökött ici kicsike fióka elpusztuljon. De, ha megsérülne is, mit tehetnék?
Marokba akartam venni a félig pihés madarat, hogy most vagy együtt alszunk, vagy vissza teszem a fészekbe, olyan édesen billegett a kicsike fecske a dobozon, s amire megfognám: huss, elrepült! fecskeszülő olyan hamar követte!
Remélem megmenekült!

            Gondoltam, hogy a galambok igen el vannak kényeztetve, minden nap morzsákat adok. Közben volt, hogy jött a galamb, és hozza nem nyúlt a kenyérhez, igaz, hogy máshol sütték azt, mint ahogy megszokta, és  nem evett. Néha mintha csak emberi társaságra volna szükségük, viszonyítási alapra, úgy jönnek reggelente. Az ám, egyebütt is esznek, mégis ide topognak.
Amikor pár napra magukra hagytam, elutazva, tudtam én, hogy el vannak kényeztetve, mert fokozatosan kell lehagyni az eledelt, hogy természetes módon felerősödjenek nyáron, és megkeressék a magot, és amiket eddegélnek, bogarat.
            Na, gondoltak is rám!
            Haza érve, pár nap hiányzás után, a párkány tiszta kaki volt, galamb –emlékezés. Hát ebből látom, hogy aggódtak értem, … jöttek, vártak.
Amikor a forró nap kiszárítja, tiszta por az egész finom, étel ürülék.



            

( foto a nyaralásból: Séta út, engedni kell az embert gyalogolni! )


             Néha a barna, fürge verebek is ide ugranak, a konyhai párkányra, a galambok oda engedik a táplálékhoz. Nagy haladás!
Nagyon édesek!