kabala

Kimosva száradoznak a kabala állatkáim. Ha potom 1.5, 2 Ron-ért egy jobb Turiban ilyen édeseket találok :-) , most miért vegyek 25 Ron-ért újat? Nagyon örvendek nekik és épp még egy ládányi maradt ott. Főleg a kisgyerekeknek újabb és újabb kell a tanuláshoz, mert  egyszer  hónuk alá kapják - remélem.
A bárány lánykával indulunk a következő útra.
Van kabalám, hurrááá!!

mese

   Egy kissé mind egymástól tanuljuk a jót. A minket körülvevő szép természetből ma a szellőcskére figyeltem fel. Egy madár szállt el turbékolva, ennek vannak árnyalatai: a kedves, kellemes, alázatos az egyik, és a hangos burukk, ez a gyors röptű, néha zavaró hangoskodás – a másik.

Napi teendőim ellátva épp a hajsamponos tartót nyomtam meg, mire sípolt egyet. Majd még egyet.  -Ühüm, szellőcske, így tanulsz a madártól hangot adni, hogy ne légy teljesen látatlan – gondolom mosolyogva.

 “ - Szivesen “ – gondolom még, mert megsímította a térdem a nyitott ablaknál fordulva.

ünnepi virágaink Pünkösdre

Édesanyától közösbe

Fennebb édesanyának bátyától, és nekem. Balázska akarta hozni, átadni :o)

Aranyköpések

  Nem lettem nagymama, de édesanya dédi lett. Így globálisan ( felülnézetből ) nézve rendben van, helyettem is lett nagymama. :-)

Eltávolodások

  Éppen ámentem az átjárón és siettem az ünnepre. Ebben az öreg nénis morfondirozásban jöttem rá az eltávolodás jelenségére. Miért kiabálnak az emberek? - Mert a szivek eltávolódtak egymástól, gondolta ki és mondta el valaki.

  Miután sietve kifestettem a rajzot, kiderült, hogy a rajz magában szebb volt, :).

 Csak lábjegyzetnek írom, hogy gyerekként elmentünk bábszínházba. Édesanya kérdezi másnap: - voltam hittanra? - igeen. -Biztos? - ühümm. - Na jó, fiam, akkor öltözz fel szépen, elmegyünk, és megkérdezzük.

  Kézenfogva a csendes kisgyerek, én és édesanya mentönk, mendegéltünk. A református templomnál rámjött a morfondírozás. - éDesanyám, mondok valamit. - Mondjad. - Bábszínházban voltam tegnap.

- Na jól van fiam, a bábszínház nem rossz, az jó, csak szólni kell, hova mentél.

Késübb mondta meg édesanya, ha a lépcsőt megjáratom vele, amikor fáradtan jött a munkából, akkora taslit kapok, hogy na.

Mert, amint kiderült, épp aznap találkozott a hittanárral - pb.? - és megkérdezték, hogy miért nem mentem vajon? Hát ilyen véletlent.

Unokák ünnepe

Egyszer volt egy szegény özvegy asszony. Kicsit csípős volt a nyelve, vagy mondhatnám olaszosan beszélgettünk el néha. Az olyan, mint amikor szép tavaszi, nyári nap hűs alkonyatában kikönyökölnek az ablakba, az illatos naplemente esti békességét váró csend – zajában, és látva a szomszédot átkéábálnak: - hogy telt a napja? Nem is igen csoda, hiszen falun az élet hajnalban kezdődött, friss emberek korcsoportja, iskolára 4 osztály tellett kötelező mód , és korán jöttek megkeresni a cipő, cukorka árát a testvérnek, ahogy édesanya is 14-ik évesen.

        Ilyen hangulatban ugrottam ünneplőbe ma reggel, amit holnapra vártam. A szomszéd néni – bérmamama - az unokalány ünnepére készült, bérmálkozni. Mindig békességességre törekedett ez a néni, énekelni is, misére is csak a férje ment. Az egyházadóért is kedves vendége járt ki – mondják.

Nem mondom a reggeli friss, zöldhagyma épp alkalmas lehetett a durvább kezű, de tisztes falusi asszonyok életére való emlékezésnek, jobban mondva annak igazolására, hogy, ha egy ilyen szép, mai napi ünnepen a levegőt visszafele szívom, akkor nem érződik majd a jó zsíros kenyérrel elfogyasztott friss hagyma illat, ami fogyásra alkalmas eledel. Virágos, tisztes csipkeszegély a népi blúzon, tavaly varrtam a búcsúra, hangulatadó. Már nincs amire várjak, ma van az életem, ma van az álomvárt nap, a maga porával.

Eközben városi Zöldek napja is, amikor a kikapcsolódás, tömeges futás állítja el az utat a zebránál. A folyamként hullámzó fehér pólósok sora végén egy asszony fél lábára sántító kisfiúval szintén igyekszik lépést tartani, megejtő igyekezete, bátorsága az egészségesek közt. Csinos, virágot tartó kedves beszédű nő várakozik szintén az átjárónál, jól megfér minden ünneplő.

         Késésben vagyok. Már a prédika van, ez igen, de gyors, hát lemaradtam kissé, és akkor …  jó emberismeretről téve hitet - kezdődik a folytatás. Mégis időben értem. Hajrá! Nagyon szép a bérmaszülők sora, az ünneplő, vasalt, friss ruhák színes látványa. Egy kisfiú játszik a padban, zöld rajz, s valami igazi szétszedős játék a kezében a pad alatt. Látom, hogy emlékezetes lesz ám.
         Fényképezkedések. Elgondolkodtat kissé, hogy jó lenne egy igazi, nagy csokrot, egy igazi gőzölgő húslevest, egy igazi, igazi napot megszervezni nekem is.

                                                  
                                                  A vihart túléltem a hit erejéből ujjá születtem