szó szerinti

Kedves Ismerős, ezt csak Te fogod megérteni. Ha emlékszel arra a napra, amikor fel akartál kérni, hogy két szót a Hobbymról felszólaljak, egyik rendezvényen , mert majd mindenki fog, aki számít. Arra gondoltam, hogy ne engem dicsérjenek már.
Akkor egy erős napom volt, ... .                  
Ma egy ugyanilyen erős nap volt, ... .
Délután rövid vásár az esőben, csokit vettem és mondja az eladónő: akkor szép napot! Nah, végre- gondolom, béke volt, nem volt ricsaj, szép napot!
Amikor pár lépéssel tovább menve, a tömbház ajtón akarok belépni és nem  férek be, hát a kék bevásárlókosárral a karomon hazajöttem. ...
Kirobbant a kacagás belőlem, pedig még nem ebédeltem és hat óra elmúlt.
       Ha nagyon elgondolkozol. Ha nagyon keresed. Ezt a kincsünket törékeny cserépedényben őrizzük.
Igen.
Akkor oda is csapod.
Egy értékes kőből való, kicsi vázát alátéttel választottam délután a boltban.
Magamnak is szerettem volna. Édes, szép, súlyos.
Ma ez a szép ige is.
Mire percre kopp, leesett és kipercent. Szóval törékeny cserép edény, … .
Nem baj.
Kifizettem, megragasztottam, még a hibás likat is be renováltam, mondjuk ezt a boltban nem vettem észre rajta.
-75%. Szépecske.
      Ettől már visszacseng a nemrég tartott előadás kezdő szava: “Kárimkodtam”.
Dehát miért kárimkodott?
Olyan jól csengett ez a szó, az előadás elején.
Vajon mibe tolódott az a tiszteletreméltó orr, amibe nem kellett volna?

Só-bánya

A teljesség kedvéért. Nehéz elindulni. Kivajudni úgy ( a meleg miatt megengedem a helyesírási hibákat ), kivajúdni, hogy ha elérem a buszt, elindulok ma. Ha nem, sétálok egy kört reggeliben.

           Felvett, nagyon helyes, még elfértem. Háttal állva kapaszkodok. A szél befúj, befejezi a hajszárítást. A strandok hűs-meleg szele libben. A visszapillantó tükörben a vezető karja felett nézem az út kanyarjait, züld lombokat.

A fekete autó piros fényjelzése a protokoll utazókat idézi. Min gondolkodnak? Hogy készíti el a munkás az autó alkatrészeit precizen? Hogy gyalul az asztalos?

Heringek száguldunk megbízva a reggeli helyes vezetésben, és hallgatva a tapasztalatcsere, baráti eszmecsere szavait a vezetők között. Hogy apuci vett egy BMV-t, és hogy ezek csodamód soha nem fáradtak. Csak röpködnek.

Kanyar után a heringek helyezkednek, leszállók vannak, de ha jobbra kanyarodunk, jobb ha a másik oldalon oldaltosan állva egyensúlyozok, csodálva a visszapillantó tükröt.

Jó érzés, hogy senki nem ismer. Egy ember vagyok a tümegben, világos farmer, barna, virágos selyem ing, finnugor nyelvterület hajam színe szerint.

Nee, na nem, sztárok a buszon. Tiszta mint a folyóíratok címlap sztárjai, közönyös a kapaszkodás, bármi képmutatással szemben. A Feriza valamelyik évi címlapfótósa lehetett volna, elázva az eső után. Karkötői fiatalos, fekete pólós fiúval.

            Barna szemű kisgyerek anyával, helyet nem kapnak, álljon mindenki a maga lábán.

            Érkezés, már harmadszor is elfelejtem a vissza buszok indulását. Séta a napon, mindegy alapon. Hűű de jó érzés. Strandozók billegnek papucsban, másmilyen élet mentalitással tova, szappanok, levendula, blúzok álom áron és szoknyák parasztos cirkabirkával az alján.

            A buszon anya öltözteti a kisfiút. Süni fiúcska. Felfogja anya, hogy a néni harminc fokos melegben nem véletlen ül nyakig dzsekiben. Figyel a kisgyerek szeme. Anya rányomja a cipzárt a cipőn, és amíg a blúzt feladja, a kisfiú felnyítja a cipőzárt. Anya nem aprózza a dolgokat. Végül blúzt ad. Mellettem egy  gyönyörű, sejtelmesen áttetsző, fehér bőröcske kicsit pirulva, égbe látó világos kék, vagy türkízvilágos szemmel. Mint egy angyal. Fekete cókmókban, a szürke emberi lény. A kisfiú beszélgetni szeretne vele.
– Hagyjad a lányokat, mondja anya a két éves forma kis süninek.

            A bányában minden mint a hűs tengeri fenék, mintha halak lennének a lámpákkal világított, mindenféle tengeri hal szinpompájában sétáló, mondanám, hogy boldogságában uszkáló lények.

            Megnézem a kincseimet, 2 Ron per darab. 

            Kiengedem a fáradtságot.

            ( Mosás, vasalás, takarítás, seprű állandóan van, számítőgép, belátás, beosztás, majd lemondok egy fotel, vagy virágos ágyterítő lehetőségéről, vagy valami . Könyvet is minek ? miből?  ennél szebb a tengeri mélység )

Sárga pillangó libbent

Pár nappal a vihar előtt - ilyent még nem értem meg, hogy derékból kicsavart, kidőlt fák, lombok, ágak - csodálkozva nézem a szép természetet. Ahol a fák nemcsak tisztítják a levegőt, hanem felemelnek zöld lombkoronájuk szépségével, új helyemen hiányuk nagyon érződik. A muskátli csodálatosan kivirágzott az ablakban, pótolva a hiányérzetet. Délutáni meleg, por, a szél szárnyas szúnyogfélét fújt be. Figyelmeztető volt.

Kinéztem az ablakon, hogy a fecskék hozzák-e a bogarakat? A muskátlin két-három

rendkivül nagy, ívesen gömbölyű, fekete hangya mászkált. Szellőztetéskor bejöttek, és lám itt is mászik, ott is. Nagyon alkalmazkodnak a terephez, ki kellett tenni őket. Másod nap már türelmetlen fáradtan, hogy nem szellőztethetek fáradtan odacsaptam a papucsommal a jangyákra, és meg is szántam kissé.

Megettem a vacsorát, bár elment az étvágyam.

Kisepertem, bogárirtóval befuttam. Kissé furdalással.

Úgy emlékeztem, hogy szt. Ferenc nem kedvelte a hangyabogarat.

Reggel ébredéskor kimentem a konyhába és egy eltévedt, legyengült hangya az asztalon csámpázott. Kitettem ronggyal. Azt hiszem utólag, hogy az állatvilágban, s még a bogarak szervezett kis társadalmában is felfogják az elmúlás törvényszerűségét, és valami módon a szeretetet is. Az ember a fontos, mégis, úgy-e a madarak szebben dicsőítik néha a Teremtőt.

Miért szép a falu? Ott másként van helye a földnek, bogárnak, fának. Megvan a szerepe. Amikor visszanéztem immár a kapura, egy szép pillangó libbent el a kapu előtt, ahol utoljára intettem nagybátyának. +

Sárga, szép , ritka fajta. Mintha a Jó Isten lenne jelen.

Még libbentek könnyedén gyerekkorom könnyű, játszó kék lepkéi, fehér is, nagyon megörvendeztetnek. Az életet könnyen elviselhetőnek hirdetik szárnyaik finom tánca.

             Sajnos a vihar kidöntötte idehaza a nagy fenyőt a tömbház előtt. Sok szegénynek lesz tüzelője. Vagy talán odaát is szükség van rá. Odahaza kivágatta anya a szilvafát, amelyikre nagybátya szőlőt futtatott. Ki érti?

Előkelő rámák

   

Nagyapa István +, apja Ignác +, dédapja Péter +. Innen ered a kép.
Poszterszerű. Nincs rajta az alkotója neve az eredetinek.
A nagy, lakozatlan ráma előkelő helyre utal.
A név közepén a P., amellyel a faluban megkülönböztetik a hasonló nevű családokat a dédapára utal. Ha igaz, a falu ága fel azon a háztól az nagyapai volt. Szép élet volt, ameddig élt.+ Vannak szép emlékeim a hazatérő nyájról a poros
úton, egy két kecske mekegett hátul, jöttek a pásztorok. A tehenek befordultak a kapun. Az eperfa egy gyönyörűség.Volt.
Nagyapai ágon a citera, hegedű, és ácsmunka hagyomány volt.
Dédanyám Júlia, majd fia felesége, nagyanyám Júlia. +

Törvényszerű -mondják, hogy a gazdaságra elszegényedés jön. kezdődött, amikor tetszeni akar valaki mindenáron. Pedig érték a szegénységben is. nagybáttya, aki kórusban énekelt, majd nem varratott kosztümöt fellépéshez. Jöttek az újak.
Mint a szőllőmunkások. Akik reggel, délben és este jöttek.
      A szigorú nagymama, aki tisztelettel szólt, helyes köszönéssel, nem bizalmaskodó, sokban példa lenne. Szerethette nagyapát, mert nem ment férjhez újra.
      Jómagam, aki sz Pál-i leveleket tanulhattam jól, rosszul, merem remélni, hogy majd fellendül az Élet ez a generáció után.
Én még felmostam azoknál, akik munkahelyén ma pódiumra áll az új generáció. Éveket küzdtem azért, amit ma felajánlanak.
Az út a fontos az emberré válásban. Bár a cél, és az út maga is Ő, újra tanulunk jó képet vágni és az életet köszönettel fogadni.
     Köszönöm, hogy voltak, hogy közéjük születtem. Köszönöm tata!