Napló jegyzetem

            Ketten neveltek, két nő nevelt, anya és nénje. Bertus a szépeket álmodó. Talán a jó Isten adja a szép álmot kellő időben, hogy menedékül küldje. 

Berta családos. Váratlan eltávozott férje, Nagyboldogasszony napján. A hírt a szomszéd nénitől tudtam meg – véletlen. …

Napjainkban érzem, hogy unokatestvérem az életben fejlődéséhez ragaszkodik anyjához -Bertához.

            Így maradtam azzal az egészséges modell-, mintával, amelyet P.Nagy József betegségből kihozva, természetfeletti látásra indítva, játékokkal, és énekkel nyaralva adott.

            Tapinthatóvá lett a “virág illata” .

            Valamiért el akarnák venni, óhajtani, ez az éhes, minden van, de ez az egy nincs, majd ha van, úgyse sokat érő –gondolkodás móddal, ezt a tanításához, egészséges élet formájához tisztelettel viszonyuló érzéket! Nem tudom mit ér meg lelki szinten, aki kutakodik.

Új életfeladat?

            Feliratkozva én is a zsémbes emberkék társaságába mennék. 

De egy közjáték megkérdőjelez. Így kezdődött: Hosszú séta, hogy bő legyen a napi ünnep elmegyek a hivatalba iratkozni. Látom három fotel –szék, zajlik itt a munka. Kérdem az érkező hölgyet, hogy mind a három széket ö foglalja-e el, munkálkodva sietősen.

-         Nem –azt mondja, nincsen akkora feneke.

Írná a nevem, és kérdI, hogy: Barabás Éva?

Sietve átfut a gondolatomon, hogy vagy az unokatestvér nénje ágáról, vagy most, hogy anya sietve rendezte a temetést, át adta a fenntartott üres sírt nénje férje porhüvelyének – Barabás nevű, köztiszteletnek örvendő rokonnak, pihenjen békén! - van, ki van a gondolatában? 

Sokat is igyekeztem, hogy bejelentsük Elsőpéntekesnek nénjét, most anyát, de nem kell.

-         Szilveszter Éva – javítom

-         Bocsánat –mondja

Enyhülten, békülékenyen mondom, hogy ha mégis, akkor a lelki apa Nagy nevezetű. 

Ahonnan megéreztem az atyai büszkeséget, amely olyan természetes annak, akinek van

            Ebből lett egy olyan visszhang .

            Van egy áldott szabadnapom, és nekimegyek a problémának. Feladat.

Ugyanis megtéve a zarándok utat, hazaérve a buszon, csak elhangzott keserűn a : .. " Nagy Éva " ..

Egyedül, két öreg nővel annyira elég a Szentírás olvasása, hogy rendbe tartsam, ha tudom, rendkívül nagy elővigyázattal dolgaim.

            Ma tudom, hogy nem szabad elmondani, ha szeretet van benned, mert száz irányból sírnak, jobb is, ha egy szegény nem gondol előkelőknek fenntartott dolgokra.

           Most egy az egyben, az egészség, a büszke –alázatos szeretetet adta erővel megfogom, és elragadom, vissza ragadom. Amit értelmileg, egészségileg, érzelmileg adott Szaxi által Isten, aki egy alázatos, olvasó, szegényt vissza gyógyító egészséges, emberi szempontok alapján új életet adott számomra.

Ez kell nekem!
          De lehetne Gergely.
             

Kalács

Vad cseresznye?
árpika házáék. Sok a gond. Csak a nagy lelkek viselik ennyi megadással.

Kis, meghitt, ünnepi búcsú, épp annyi erőre alkalmas, hogy otthon ki is takarítottam ezzel az erővel, amely felemelt.
A Sétatéren is szép, kirakodó, sőőőt, mintha a fVr is képviselte magát, a dési.
:-). Persze, hogy nem vettem semmit.

A bakkancsom, az ünnepi sárra készült, mert eső verte hazáig  a szandám és szép ruhát, majd a harangszó kongatása lelket adott, hogy még azért is le megyek búcsut ünnepelni a hét végi munka után.
Nagyon szép volt. Kint a friss levegőn, és a város is törekszik az
ünnep keltésre.

A teremtett világ sóhajtozva várja

    Elhagytam a tágas égbolt látványt, és helyette olyan párácskákat találtam, akik berepülik azt.
    Mondják, hogy nagyon jó ráérzők a galambok.
    Néhány napja mondom - megpróbálom, nem lévén kedvem morzsázni. Na, de mégis.
Állnak, néznek. Fürkészem. Aztán egy ilyen kis kölcsönösség után nem vettem rossz néven, hogy nekiláttak a reggelinek.

Kertecském a párkányon

 

Megtermett az eper, és a zsálya gyökerezne Szentkirályról, a paradicsom piaci, a kőrózsa kiültetve, és valamik -?

Reményteli jelenségek

 Utolsó "otthon"-jártamkor kipihentem magam. Semmi nem olyan, és ebből látni, hogy az a szegény, kevés termés mennyire tisztességesen vol elvente Ignácka életében, tisztán tartva, szépítve, ízlésesen rendezve.
  Jó. Össze raktam néhány emlékezeti, és használati tárgyat, hogy elhozom.
  Zsíros bidon a jobbik, szék, nagy ráma és poszter kép. Egyiket illetően - a képet - kételyeim voltak. Néha azt hiszem, hogy ott kell hagyni, elporlani, így is nagyobb haszon azon a földön, a hely is szent. :-)
  Pár napra mondja édesanya, hogy álmában Ignácot látta (+!), és azt mondta, hogy: ő elmegy.
Hogy ezek az asszonyok mennyit tudnak álmodni. Ez szép dolog. De mondom magamban: hát elment már.
Általában ráéreztem édesanya álmaira, és próbáltam segíteni. Most azonban meghalad a léc.
Haza jár, sepreget, takarít, kivág ezt-azt. Hát mondom a tizenöt -négy éves lány hazatér, ahogy egykor eljött segíteni, szolgálni a rokonnak.
Meg is bocsátom, mert jóvátette a hibát Ignác +! utolsó napjaiban.
  Fura. Erősen fura, hogy ahogy rájöttem, édesanya megálmodta, hogy a képet útra indítottam. Modern rámák néven van egy bejegyzés itt erről.
  Felhívom telefonon édesanyát, és elmondom neki, hogy összepakoltam pár dolgot, el kellene hozzam.
  Tudom, mondja. Volt otthon, kisepert, és visszatett mindent a helyére.

  Ahogy északnak a dél, ahogy keletnek a Nyugat, annyira ellentétesek adományaink. Kivéve a kölcsönösen alkotó szép érzéket.

  A valamikori kis szobám teljesen átalakulva, bátya néhány bútort átköltöztetett oda.
  Anya gyomra érzékeny. Minden ötödik falatot megtart.
  Az a józanság, ami Szaxi, Nagy József - " lelkivezetőt " - jellemezte, rendkivül hiányzik.

  ... á! tudom, mit írt indián kéz a falra!