Sós levegő

      Régen almát, hagymát is tettek az ajándék tasakba falun. Az új trendi, hogy az ajándék visszajön. Sporolós. Ha az ember elég türelmesen vár, a következő ünnepkor szelíden vissza lehet tenni a többi mellé - gondolom később.  Elindulok pihenni ebből a gondolatkörből.

       Nem türkíz zoknit húztam, hanem a világos kéket. A nyári reggel hőséggel kezdődött. Voltál úgy, hogy nem volt türelmed, csak a túlélés reményre, indulásra késztetett? Mondjuk Parajdra. Fiatal lány telefonnal, egzotikus gyümölcsök a képernyőjén, zöld levelek, narancs kókusz. 

Ott is vagyunk. Van szép áru is, van giccs is.

Hosszu sor halad a jegyért, mindenhonnan érkeztek gyerekeiket ölelő, reszelt sajttal  tejföles pánkót eszegető apukák, anyák. Jó szerencse felirat a bányán, ide visz az ismert busz szolgáltató, aki egész nap fáradozott a gyógyuló manókkal. A levegő odabent lehűlt.

Tenisz asztalok, és egy új fajta a kézfejre vett kerek,  balogos kesztyű, amellyel kifogni, majd dobni kell a labdát . Gondolom, hogy ismerek én is bal kezest, de mintha ilyen a játék. A labda a lábamhoz gurul, ahogy a kislány dobta – apának. Hopsz, nem flörtölünk, hisz anyuka itt aggódik valahol.

            A masszás gép a régi, az automata játékok új szempontra vall. Tovább megyek. Nézem az ügyességi, kaszkadőr erőpróbás akadálysort, és előre érve a Szirtisas plakát alatt üldögélek.

A kerekesszékes fiú, aki az előbb a kápolnában felemelte a fejét, és visszanézett a kisgyerekből ifjúvá nőtt tekintetével apjára, és a tiszta két öröm egymásra talált, most neveti a hintázó hölgyeket. Tiszta mosoly, hív öröm. A bejáratnál, hol unottan jöttem el nemrég, érdeklődve nézték a karácsonyi faragott betlehemi csoportot. Körbe járok én is. Egy ápolt szőke hölgy sétált ki elébb, egyetlen sötétbarna tincs a füle mögé hajtva. 

Ülök a meghitt, belső csendben. A két család Henry Newman könyvére utaló, Adamról, aki jelenlétével a misztériumról tesz bizonyságot. Az anya és barátnő nevetnek, pihennek a hintán. A fiú hármat mutat ujjain, erre jobban kihajtják a hölgyeket, pillanatra mindenki gondtalan. Ez a fiú nem mobilozik, millió dologból kimarad, de szép, igazi az öröme. Nagy lélek. Pang, hallgat az elismerő szó, elbújt a színes kő a hátizsák zugában és nincs aki oda merné adni. ...  Családias hangulat érződik, majd kissé visszafogott lett. A család férfi tagjaihoz viszik a fiatalt, belenézek egy könyvbe, és tovább kell induljak.

.. Miért nézel ? –kérdi. Mosolyog. … -érzékelem.
Az jutott eszembe, hogy ez azért lehet, azokért, akik az örömet, szeretet kifejezni nem akarják, nem tudják. Gátoltak ebben. Talán én is? 
Napközben néhányszor az “Avinu” – fel-felhangzik, egy szó.

         

                   Van egészségi szoba is. A wc tiszta. Caffé, ropi, sírás, vízfestékes manók festegetnek. A szék 50 kg max teherbírásu. Emlékszek egy albino kislányra is innen. Hosszan sírt, egyszerre csak a hangra félálomban felnézek az ökomenikus kápolnában. Végre kiindul vele apa. Dr. Bagdy Emőke mosolyát felveszem, ránézek az elhallgató kislányra, amire rázendít.

Kijövet a palackozott boroknál gondolom, hogy nem engedték az albinokát búcsúzni barátnőjétől, ahogy Ágnesre se sokat filoztak költözéskor. Megfordul előttem az apuka, ugyanaz, és kér, hogy négy-öt képet, ha készítenék. Micsoda érzés, apám!

A kantinsoros pult mögött csinos, kisült husik ízlésesen. Kerek tányéron sárga piredomb. Lapos prézlihús. Guszta. Édes somlói, de azt hiszem narancspiros finom savanyúság is volt.

Odakint jó a pár szó, vettem paradicsomot, szilvát is.

             Itthon a busz megáll a  nagy kanyarban, ami nekem a kicsi. Meglepetve látom, hogy a régi tömbház ajtó fel lombozott, esküvő van.  Kedves szomszéd indul ükomenikus esküvőre.

             Itthon mégiscsak felhívom anyát. Háttér zaj, hangos csörömp, kérdem: -Römi? – Nem – mondja, és kinyomja a gombot. Újra hívom, mosolygok. Minden szomszéd puszil. Mivel nehezebb egy boldog arcképet fényképezni rólam, a boldog zoknikat fényképezem. Szép nap volt!

Evezz a mélyre! Egy kedves teknős, s egy szebb. A szebb nekem kellene. Ha elfogadják a világost,  meg is lepne, de ha elutasítják, nem bánt. ... Kincseim: