Új mobil - új látótér

Május hónapban

                Tegnap este mondta anya, hogy kislány korában felmászott a nyír-, vagy nyárfa tetejére. Összegyűjtötte a madártojásokat, és lehozta. Amire tata megmutatta hány kismadár kelt volna ki a tojásokból. Igen-igen szép emlékek, és jó család voltak, tata hangszeren játszott, asztalos kis műhelye volt, míglen apa el nem hunyt balesetben. Erre jött az elszegényedésben is rendületlen kiállás.

Hiába, az én hőseim a nagybátyáim, mert szegény ruhában – petróleumlámpa, parázsvasaló, pléh tányérok, liba etetés a roppanó zöld fű vágása, zokni helyett lábra csavart meleg rongy, na és a ima, ének, színes ceruzák a megelőlegezett Mennyország. Mert a szegény sorsban le lehetett ülni melléjük, úgy hogy rám se figyeltek, mert váltig dolgoztak valamivel, és mégse bántottak, és volt idő megpihenni.

                Egy teljesen új arculata az emlékeknek, hogy reggel elment anya és este 10-kor hazament kislány korában, és tata csihányal megverte a lába szárát.

( Az egészséges, mert nem lesz reumás.)

                Meg vagyok győződve, hogy ha élt volna tata, egy nagyon szép családi élet bontakozik ki. Mama jó gazdasszony volt, emlékszek a nyírfára is. és a szép őszirózsákra a ház mögött. Korai emlékek, virágzó gyepecskék, fekete eper fa, kis boci, volt egy malac is. Borsóval etetett kakas, tyúk, liba tácsogó.

                Az elmúlt két hónapban a veszélyeztetett időben hármasával kivettem a szabadnapokat havonta. Kaptam egy figyelmeztetést, hogy nem fog maradni. Amint megyek a kijárási nyilatkozattal patront venni a nyomtatóba, leesett a tantusz. Ha nem dolgozok egész évet, nem jár 23 szabadságnap. Jól esett a gondos figyelmeztetés. Még sose mentem nyugdíjba. Azt se tudom mennyi elég a nem elég, azaz mennyivel és hogyan osztom be és hány évre “szépkorom”. ;-). 

Például kendőt kellene kötnöm, és mindig egy kötény előttem. Az menő nagyi kor.

                Fan Curierrel elküldtem a Kérést nyugdíjra, mert utazni nem tudok. Betegnyugdíjat nem kapok, de még 5 év sok lenne. Megértettem, hogy a legszebbet kaptam a Jóistentől, a napi útszakasz a munkába egészséges, szép hely. Nem feltétlen kellett volna kárt tegyek magamban, hiszen könyveket írnak, kirándulnak, jó dolgokat tesznek az időben az emberek. Akkor én minek? A rajzolás az egzisztenciám, ha kimunkálatlan is valamelyest. Ezért jó.

                Minap a Samsung telóm a mellényből a vízbe esett. Úgy utána bámultam, hogy kicsit beázott. Sokat kibírt eddig is.

Épp a hivatalos ügyek miatt hozza kellett nyúlni a kevéske megtakarításhoz, és új mobilt venni.

                Nagymama jut eszembe, aki a párna alatt tartotta a megtakarítást a pénztálcában, és egy 15 literes fazékra gyűjtött. ... Milyen nagy dolog is.

                      Az új mobil végre szép képeket fotóz, jól el lehet játszani vele.

             Bizony volt idő, amikor csak át utazni tudtam a falun, a magány csendes elhagyott unalmában hagyva bátyát, mert erőt meríteni a felső faluba igyekeztem. Így lett a pásztorcsalád az ő fogadott családja, tisztességesek voltak utolsó napig.

                Csak hát a kertet átültették, majd ellepte az apró virágok nyoma, a fákból kivágtak, és alig maradt nyoma gondos munkájuknak, amit átölelni lehetne, mint mondjunk egy fát, ha átveszik a gazdaságot.

                     A mennyország odaátra költözött. 

            Most azt kell tanulni, hogy legyek meg a fiatalokkal, akiknek általában már most is az életútjuk teljesen eltérő. Orvos váltás is. Az életet mindig tanulni kell.

                Sok nehézségnek nézek elébe, mert a könnyebbség is nehézség immár. 

Február 2020-ban

      Három szabadnapom történetéhez tartozik a februári világítás, mert csak most jutottam el tiszteletet tenni. Jó lenne  egy kis formát adni a sírhelynek, hiszen nagyszüleim túlélték a két világháborút hitben. Jó sár volt, és csend.
      Köszönnek és illedelmesek, beszélgetnek, megszólítanak, ki vagy, mit akarsz?
      A friss levegő csodálatosan tisztítja a fejem. A ház eladósorba kerül lassan. Sok fa ki van vágva, a gondozott kert, a szőlőtőke a múlté. Szinte nem is keresek senkit, megviselt a karácsonyi teljesítmény orientált ünnep minden téren. Így sikerült idén.
      Egy érdekes megállapítás volt itt, hogy az őt lépés távolság felnőttként, tizenöt lépés volt gyerek korban. A patak közelebb jött, a hokista rokon édesanyja telke felújításra vár, amolyan múzeumféle, ahova bejártak az őzek is egykor. Most jóval ritkásabb a táj.
      Nem érdemes és nem szabad semmit erőltetni. Semmit nem kell utolérni, ami a város, mint a mobil, az autó, stb. Éppen csak az emberség szenved hiányt így.
      Most este havazott itthon. Kevés hó volt idén.

 Istennek hála!

Nemes asszony

                Az a nap, amikor kisasszony, vénkisasszony Napot ünnepelek, az valahol a szárhegyi nyaralásom bemutatkozására esik. Édesanya négy féle módon szólított, és ebből tudtam milyen szelek fújnak: Éva, Évi, Évike, kisasszony! Ezzel mutatkoztam be, és hogy az utolsó szakaszhoz értem.

                Édesanya, és elhunyt apa fiatalon igen kevés házassági évforduló ünnepeltek.

Anya születése napját ünnepelték egyik nap, majd apa elhunyt balesetben ezután. Július 19, és 20. Talán a házassági napjuk is?  Ebből édesanya egy –orvosilag nem diagnosztizált, viselkedésben egy bordeline személyiségzavar külső jegyeit hordozó  tüneteit viseli. Viseltem éveken, miközben nem tudtuk milyen nehézség és is kompromisszum mellett neveli két gyerekét. Na mondjuk környezetünk is. Nem volt felvilágosító, segítő közösség, erős lélekkel küzdött. 53 év múlva kezdtem érteni .

 Most, hogy múltja egyik főszereplője elhunyt, akiről elmondott egy-két szép emléket , értem, hogy igazságos és szerető az Isten a szenvedők iránt. Sejtés szerűen.

A szép múlt: Virágos mezőn született édesanya, merthogy a napi élelmet vitte mama tatának akkor is, és rájött a szülés. Egy falusi ember segítette, ameddig vízért szaladt tata.  A faluba szekérrel jöttek be, és kiszaladtak a kisgyerekek, hogy lássák a kis újszülöttet – adta tovább anya a nagymama beszédét.Virágos rét és Mária Magdolna egybefonódik gondolatvilágomban. Nole me tangere.

Tudnia kell a nehézséggel élőnek az értelmes szenvedés válaszait.

                Apának ikertestvére volt. Erzsike. A fiúk játszottak, és egyikük egy bicskával véletlen megsértette a kislány homlokát. Agyhártya gyulladást kapott, és elhunyt. +. Amikor utolsót lélegzett mint akkor kisgyerek, apa feléje emelte a kis kezét. Így mesélte keresztanya, apa testvére. Anyai ágon talán Oroszhegyről származnak. Apa reverzálist adott, mert reformátusok voltak a fiúk. Így engedték a házasságot, amelyet a szülők nem igazán akartak anyai ágon. Apai ágon keresztanya volt, akivel ápoltuk a kapcsolatot. Rendes család.

                Nagytata mesterien értett apró, órák javításához. Az oroszhegyi plébániának egy német óráját ő javította meg. Büszke vagyok. Valamiért soha nem jártam Oroszhegyen éltükben.

Tata is nemsokára elhunyt., apa után három évre. Befordult, és reggel nem ébredt a szalmával töltött len, vagy kenderes szőttes ágyon. Zenéhez értett, kádár volt szakmája, +, és ahogy mondja anya, ősszel csereárura indultak a szekérrel.  Kicsi asztalos műhelye volt a ház alatt, benebb krumplit tároltak.
Eperfa, petróleumlámpa, kék ház, tornác, nevetés, mennyire szerethettek gyerek koromban nagybátyáim. Csizma fényezés a második harangszókor is, kint a széken a láng virág kapu előtti sorának háttal ülve. Nagyanya hogy is tudta parazsas vasalóval vasalni a durvább, fehér vasárnapi inget?

                Búcsús ebéd és lúgas zöld árnyéka, apró virágokkal festett gyönyörű tányérok, ahány, annyi gazdagságban. Két szék és rajta a szőnyegmosó deszka leterítve szőtt, tiszta, csíkos rongyszőnyeggel.

                Amikor vakációztunk láttam, hogy mama alkonyattájt kézzel írt imát olvas a füzetéből. A színes ceruzát nemigen osztotta el Pista +, nagyon szép meleg püspöklila volt egyik. Ritkaság.

Tudom, hogy mennyire csodáltam az apró paszulyszemeket, volt sötétlila, aranydrap, meleg barna, fehér rózsaszín csíkkal, kerek, és hosszu, de mindnek fehér kis pötty “szeme” volt. Legszebb nyarak.

                Az a benyomásom, hogy vád érte a magyarországi munkám alatt anyát, apa halálával kapcsolatban.

Erről később meggyőződtem, hogy anya lelkiismerete tiszta.

                Látok értelemmel bíró szálakat élettörténetünk szenvedéssel kibontakozó soraiban.

                Gyerekkori szomszédomnak köszönöm Szaxi p megismerését, aki végső menedékem volt.

Gabika, elhunyt szomszédom, aki 20 évvel tolta ki hitével és gyógynövénnyel életét, az orvosi diagnózis dacára, a szív gyengesége és tüdőgyulladás egybe esése miatt elhunyt.  A kezét fogtam.

Azt mondta egy nap, hogy ő még nem áll készen a halálra. Majd erős kísértést szenvedett, én is. Megbeszéltük.

Amikor elhunyt, foghattam a kezét. Ennyire békés belenyugvást életemben nem láttam. +!

                Ugyanígy volt a szárhegyi nyaralás énekeivel is. A kánai menyegző volt a vidám est színi darabja. Szaxi óvó, szigoru tekintete értelmezte. Este minden nyavaja elővett. Zsimbes voltam, felfázott a vesém a só barlangba és fájt, de elénekeltük a nótámat nekem is. Később egyik közösségben soha nem énekelt, kevesek által ismert sorait énekeltem Ignác nagybátya , + énekes füzetéből. A szomszéda asszony de savanyu a bora éneknek az Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát, … . Mondta is a papbácsi, hogy ezt nem hallotta ezt a szakaszt. Majd a következő ének titkot sejtetett: … Édesanyám nem tudok elaludni, legényt hallok a kapuban beszélni, édesanyám eresszen ki hozzája, …, azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

Akkor a fülem ki volt hegyezve a szeretet és tisztaság éneklő hangulatában, és azon gondolkoztam ki is indul hosszu zarándok útra? …

Amikor V.Melinda elküldte N.József elhunytának hírét egy-két hónapra  igen irgalmasan, tapintatosan adva tudtul, csak annyit tudtam gondolni, hogy ezt megcsinálta!

                  Jók az ünnepek. Nem maradtam ki semmiből. Így nekem is a szeretet keskeny utján, akiket szerettem nekik hagyományát megtartottam akarva, akaratlanul. Tehát évfordulós ünnepem Július 5, 2012 óta. Kisasszonykodásom évfordulói. Az elsőt 2019-től ünneplem, de immár 7-ik éve, hogy vénkisasszonyka lehetek. 
Mindenért hálát adjatok.