A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentkirály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentkirály. Összes bejegyzés megjelenítése

január 11, 2016

Január

  A régi, kék, tornácos ház ajtajainak védői, oltalmazói. A régi ház helyére téglaház épült, Ignác építette részben, látszik a szép, kézi munka a téglák illeszkedésénél. Béke poraira! 
   Érdekes a ház felépítése. A lakófelület az alsó rész jobb oldalán, itt volt nagytata gyaluja, felszerelései, itt " sutúlta " az almát, ahogy a szép nap rásütött a finom-zöld almácskára, bicskával körbevájta a belét. A lakóhely itt épült, az udvarra kijárás könnyebb.
  Balra lent sómalom volt, a tornác alatt, ez tata égbemenetelét követően nem volt használva. Még kissé balra a kemence helye volt, most itt volt a helyén a lépcső, és a tisztább szoba, az emeleten. Ez érdekes, a kemence helyén. Majd ismét jobbra fent egy szoba, ami nem fejeződött be, gyógylapik, szárított valamik  helye, és lett volna egy kis fürdőhely itt. 

  A lakóhelyre belépve, milyen érdekes, hogy valamiért az égő tüzhely van szemeim előtt, a kihült,
elhasználódott, ősrégi tűzhely volt, ezen szárítgatta a zoknijait, illetve a lábára tekert " kapcát " a régi időkben István. Pista nagybáttya. 
A legenda végetért? A petróleumlámpa, az esti lepke, ahogy elaraszol a mezei munkából hazatértek levese felett, és surolva a finom káposztalevest, .. nem ámm beleszólni az evésbe, kidobodott. Nem volt ám finyásság. 
  A lámpaburát Pista pucolta, és ő vágta a bél hosszát le, ő vigyázta, hogy feltöltse petróleummal. Ő citerázott búcsúkon, a verejték csepegett a homlokáról, letörölte, és az a hang, ahogy a citera énekli soha nem pengetődött ki, de mi annyira akartuk énekelni. Ő meg újra, és újra levette a citerát. Kanállal ette a zsírt. Nagy tisztelettel néztem rá kisgyerekként, pedig egy szegény volt. A szeme műtve volt egyik, és mivel koslatott műtét után, kissé lecsúszott. Nevetett, és viccelt, illetve néha kicsit helytelenkedett. Pihenjen békében. Ezért ugyanis megneheztelt a sógórnőm, így Ignáckát utolsó éveiben nem látogatta báttya. 
  Ignác, a csendes a cipőt javította, varrta csendben. Nagyon csendes ember volt, tartással, de öregkorára egy csendes bölcsességet szerzett a tapasztalatai alapján. Tudott nevetni, és mindig volt még tennivalója. Postaládát is készített a kapura, ahogy irogattam, ez a legszebb ajándéka számomra.
  Tíz évet élt Pista után. Pista nagybáttya volt, aki a skapuláréról beszélt nekem kicsi koromban. Amikor elhunyt előtte egy nagyon szép álmot láttam. Az ajtón becsengettek Ignáccal, nagyon szép fehér ing, fekete mellényben, tisztán, elevenen, szépen. Akkor elbúcsúzott azt hiszem. Március 15. Isten áldja meg!
  Ignác távozása előtt ugyanarról az emlékről beszélt anya, és Ignác is. Tatát köszöntötték az éneklők István napjára. Bent égett a gyertya, kint a lámpás, és mondta tata, hogy kimegy segíteni nekik. Azt hiszem nagyon szép gyerekkoruk volt, csak igen ritkán beszéltek róla. 43 december végén született, de zárva volt a hivatal, és 1-re íródott be - mondták. Betöltötte a 72-dik életévét. Nagyon szegényen töltötte ezt a Karácsonyt, mert a gyógyuló kezem, szemem, öregedő anya, hát, ... . Pásztoremberek voltak a szomszédok, ez igen szép.

  A régi ház ajtó védelmezőit pár évvel korábban megkérdeztem Ignáctól, hogy nekem adhatja-e? Elhoztam egy csomagolópapírban. Az elmúlt hetekben vissza akartam vinni Máriát. Vajon miért? Tettem nagyobb léptékű jótettre vonatkozó szándékot, amit visszavontam. Miért is? Eljártam Csíksomlyóra a párás, esti templomban a zsebkendőt megszenteltem szépen. Vajon kitalálja Szűzanya mi a lelkem óhaja leginkább? Hazafele még az esti világosságban ráesett tekintetem szent Ferenc kékkel körvonalazott képére a háttérben, az ajtónyiláson átal. De szép volt, Istenem!
 
 


  

augusztus 27, 2014

:-)


Búcsú


A reggeli eső álmosan ébresztett, ha előző este nem készült volna el a Salade boeuf, nem lett volna, ami késztessen az indulásra. Búcsúra készültem az én egyszerű nagybátyámhoz falura. Az akadályokat egyenként győzködve stoppal kiértünk, Istennek hála, épp a misére. Nagyon csendes, egyszerű volt, az eső miatt nem a szokásos kültéri.















A legnagyobb meglepetés ezután jött. Báttya az udvaron várt szép fehér ingben, ünnepélyesen, megborotválkozva, és a kutya nem ugatott.
Az udvaron a legnagyobb csendben és nyugalomban vártak.











                                          
         Szeretem ezt képet. Én készítettem valaha és nagyítattam . Még külhonban.

                                                      Csillagvirág - mondja Ignác

Tárkony, csombor és zsálya virul, meg egy virág, ami fontos, csak mit is mondott?  Hogy hívnak virágocska?












Azután örömteli együttlétben fogyasztottuk ünnepi ételünk. Sok érdekes dolgot tudott mesélni azokról a helyekről, ahol építkezett.












Cserefa - mondja Ignác, és nézem az évgyűrűket.


Örömmel láttam három új seprűt az falnak támasztva, s mondtam is Lajosnak, hogy az egyikkel hazamegyünk  :).





A bejegyzés méltó helye a mehecskek honlapon lenne. A háttere ugyanis innen eredezik.
Megült az ágon egy szarka, csöppet se szép madár, pedig elsőre úgy véltem. De már nincs kiscsürke, hogy ártson.
Rexi kutya felett is eljárt az idő, valami nagy szelídség volt benne.
Nagybátya a kapuból integetett, mint mindig, ahogy búcsúztak , eljöttünkor. Rendkivül kegyelemteli volt, jó hangulatban, szerényen, de tisztességgel.