július 09, 2017

Előkelő rámák

   


Nagyapa István +, apja Ignác +, dédapja Péter +. Innen ered a kép.
Poszterszerű. Nincs rajta az alkotója neve az eredetinek.
A nagy, lakozatlan ráma előkelő helyre utal.
A név közepén a P., amellyel a faluban megkülönböztetik a hasonló nevű családokat a dédapára utal. Ha igaz, a falu ága fel azon a háztól az nagyapai volt. Szép élet volt, ameddig élt.+ Vannak szép emlékeim a hazatérő nyájról a poros
úton, egy két kecske mekegett hátul, jöttek a pásztorok. A tehenek befordultak a kapun. Az eperfa egy gyönyörűség.Volt.
Nagyapai ágon a citera, hegedű, és ácsmunka hagyomány volt.
Dédanyám Júlia, majd fia felesége, nagyanyám Júlia. +

Törvényszerű -mondják, hogy a gazdaságra elszegényedés jön. kezdődött, amikor tetszeni akar valaki mindenáron. Pedig érték a szegénységben is. nagybáttya, aki kórusban énekelt, majd nem varratott kosztümöt fellépéshez. Jöttek az újak.
Mint a szőllőmunkások. Akik reggel, délben és este jöttek.
      A szigorú nagymama, aki tisztelettel szólt, helyes köszönéssel, nem bizalmaskodó, sokban példa lenne. Szerethette nagyapát, mert nem ment férjhez újra.
      Jómagam, aki sz Pál-i leveleket tanulhattam jól, rosszul, merem remélni, hogy majd fellendül az Élet ez a generáció után.
Én még felmostam azoknál, akik munkahelyén ma pódiumra áll az új generáció. Éveket küzdtem azért, amit ma felajánlanak.
Az út a fontos az emberré válásban. Bár a cél, és az út maga is Ő, újra tanulunk jó képet vágni és az életet köszönettel fogadni.
     Köszönöm, hogy voltak, hogy közéjük születtem. Köszönöm tata!