Éppen ámentem az átjárón és siettem az ünnepre. Ebben az öreg nénis morfondirozásban jöttem rá az eltávolodás jelenségére. Miért kiabálnak az emberek? - Mert a szivek eltávolódtak egymástól, gondolta ki és mondta el valaki.
Miután sietve kifestettem a rajzot, kiderült, hogy a rajz magában szebb volt, :).
Csak lábjegyzetnek írom, hogy gyerekként elmentünk bábszínházba. Édesanya kérdezi másnap: - voltam hittanra? - igeen. -Biztos? - ühümm. - Na jó, fiam, akkor öltözz fel szépen, elmegyünk, és megkérdezzük.
Kézenfogva a csendes kisgyerek, én és édesanya mentönk, mendegéltünk. A református templomnál rámjött a morfondírozás. - éDesanyám, mondok valamit. - Mondjad. - Bábszínházban voltam tegnap.
- Na jól van fiam, a bábszínház nem rossz, az jó, csak szólni kell, hova mentél.
Késübb mondta meg édesanya, ha a lépcsőt megjáratom vele, amikor fáradtan jött a munkából, akkora taslit kapok, hogy na.
Mert, amint kiderült, épp aznap találkozott a hittanárral - pb.? - és megkérdezték, hogy miért nem mentem vajon? Hát ilyen véletlent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése