mese

   Egy kissé mind egymástól tanuljuk a jót. A minket körülvevő szép természetből ma a szellőcskére figyeltem fel. Egy madár szállt el turbékolva, ennek vannak árnyalatai: a kedves, kellemes, alázatos az egyik, és a hangos burukk, ez a gyors röptű, néha zavaró hangoskodás – a másik.

Napi teendőim ellátva épp a hajsamponos tartót nyomtam meg, mire sípolt egyet. Majd még egyet.  -Ühüm, szellőcske, így tanulsz a madártól hangot adni, hogy ne légy teljesen látatlan – gondolom mosolyogva.

 “ - Szivesen “ – gondolom még, mert megsímította a térdem a nyitott ablaknál fordulva.