Cseperkél a tavaszi eső. Hirtelen döntéssel egy napos zarándoklatra vállalkozok.
A tavaszból télre forduló hideg út józanít. A gyaloglás csodája, bámészkodás, elsurranó autók az élet maga.


Behavazódva.
A megtört nádszálat nem töri össze. Meglep egy meggondolatlan, kemény beszéd. (Ha viszont megfeded, hogy térjen meg, ha megtér megmented életét, ha nem ő ugyan meghal de te rajtad az Úr nem fogja számon kérni.
Szürke mozaik. Jégcsapok
Emlékek
Ezen a hideg, sétáló napon két kedves, vendégfogadó, meleg hely ad menedéket.
Felfedezem, hogy az állomáson lehetőség van mobilt feltölteni. Egy fiatal diáklány segít az ébredő öreg embernek forró kávét venni. Mennyire emberi.
Rendre utasítanak egy fiatalt.
Megérkezett a busz.
Elálmosodok az iskolákba visszaigyekvő fiatalokkal, hazafele.





