Séta a szabadságban, másik város, más helyzetek
Megélni a napot, nem várva
el semmit. Még magamat is meglepve.
A gyerekek öröme meglepő. Egyéves kisfiú nagyban élvezve a helyzetet, hogy tologatós kisautóban ül, és anya tolja egy karral, miközben még elkapja felderült lelkem mosolyát. Isten éltesse! Egy éves.
A sétáló úton virágos bolt forgalma és egy várakozó emberke állt gondolataim látószögébe. A megváltozott helyzet, hogy Anyák napi sürgés-forgás van, egy régi hiányt ünnepelni, öröm nappá tenni gondolata vált tettekre, hozzáértő halk tanács kíséretében, hogy a virágzó cikláment elvirágzás után pihentetni kell tenni pincébe. Öntözni nem kell, mert kirothadhat a hagymája. Majd egyszer magától új hajtást hoz. A hűvös helyet kedveli.
A templomi tisztaságban az Oltáriszentség szívet formál fáradt, örömteli szemeim előtt. Mária, égi édesanyánk, most ünnepi, kedves, nagyon szép a megvilágítása, enyhe narancs lámpafényben.
Hazaúton a pettyes ernyőt kipróbálom, nem, mégse adom másnak, örvendek kedvességének, a barna alapon türkiz, apró pettyekkel. Anyát felköszöntöm, csevegünk egy keveset.