Tovább vihető az a látásmód, amely a csendben születik, órákat ülve és
rajzolva, a régi idők szemlélődő imádsága rejtetten, a szavakon túl. Mégis
emberileg meg kell találni a helyes hozzaállást a dolgokhoz.
A természet maga a Szentírás. Egy madár el tudja utunkat téríteni, ha nehéz
napunk volt.
A hollók
magasan repülnek. A mára nagyon szép kis madarak tarkította sétatér fáin
csárogtak hadakban, majd áttelepedtek a tízemeletesek magas placcára.
Alkonyattájt oda csendesedtek kupaktanácsra, néztem mindig a gyönyörű csendes
elnyugvást a IV em. teraszán kuporogva a virágok között.
A
hétvégén a piaci hídnál egy varjú – ezt még megehették Móra Ferenc idejében a
csigány emberek, kishúsu – berepült a híd alá. Ezt megnézem –gondolom. Kirepül?
Ahogy
felívelt, ki a szabadság felé, naná. Hogy hagytam a vásárlást, és arra
indultam. Ez legalább gyönyörű, ez maga az, ami a Szentírás, egy igen nehéz nap
után. Ez volt pénteken. Nem az ember találta ki a Corvinust, a Jóisten mutatta
meg a szép hollót. Írta betűkkel, láthatatlanul a szívébe, .... .
"
Maradj velünk "