A reggeli eső álmosan ébresztett, ha előző este nem készült volna el a Salade boeuf, nem lett volna, ami késztessen az indulásra. Búcsúra készültem az én egyszerű nagybátyámhoz falura. Az akadályokat egyenként győzködve stoppal kiértünk, Istennek hála, épp a misére. Nagyon csendes, egyszerű volt, az eső miatt nem a szokásos kültéri.
A legnagyobb meglepetés ezután jött. Báttya az udvaron várt szép fehér ingben, ünnepélyesen, megborotválkozva, és a kutya nem ugatott.
Az udvaron a legnagyobb csendben és nyugalomban vártak.
Szeretem ezt képet. Én készítettem valaha és nagyítattam . Még külhonban.
Azután örömteli együttlétben fogyasztottuk ünnepi ételünk. Sok érdekes dolgot tudott mesélni azokról a helyekről, ahol építkezett.
Cserefa - mondja Ignác, és nézem az évgyűrűket.
Örömmel láttam három új seprűt az falnak támasztva, s mondtam is Lajosnak, hogy az egyikkel hazamegyünk :).
Megült az ágon egy szarka, csöppet se szép madár, pedig elsőre úgy véltem. De már nincs kiscsürke, hogy ártson.
Rexi kutya felett is eljárt az idő, valami nagy szelídség volt benne.
Nagybátya a kapuból integetett, mint mindig, ahogy búcsúztak , eljöttünkor. Rendkivül kegyelemteli volt, jó hangulatban, szerényen, de tisztességgel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése