Októberben nátha, januárban Nabuccot hallgatok.
Áprilisban
gondolkodok, hogy nincs egy ismerősöm, aki beadja az injekciót. Nem volt hatékoy.
Igazoltatás,
védőruha, nagyon komoly dolgok. A felvétel alatt mérő csipeszek, rám
kapcsolják, nagyon izgalmas. Mintha a Holdra indulnánk. Kétszer is el kell mondani a telo számot,
vérvétel nem sikerül.
Első
befekvő egy tiszta, szigoru felmérés két szóban is. Az emeleten kapok ágyat,
ahol oxigén lélegeztető segíti a nehezebb lélegzetvételt. Este csodálatos
fényeket látok, mintha külföldi nyaraláson a távoli hegyek. Reggel kiderül,
hogy a Kórház ablakain láttam a remek fényeket kék, sárga, zöld, nem távoli
hegyek, és reggel is friss minden. Varjak, apró bordó tető, fenyő, egy gyógyulásra
kész hely. Pihenés és gondoskodás. Ablakot
pucolnak szemközt a távolban, és elvágyom ezt a fürgeséget. A legszebb pizsit
kapom, népi virágos, magamhoz ölelem, mint az alvó rongyot. A benti vécézés
pillanatra megdöbbent. Később engedélyt
kapok használni a higiénikus modernet. Szép kék csempe, otthon is jó lenne újba
tenni a lakást. Elmúlt kora nyarak összesítése ez.
Egy
fénykép jut eszembe nézve a békés tájat a fecsegő varjakkal, távoli bordó
tetővel. Halvány meggy pulóverben
fénykép készül, szedtem a lábam, hogy elérjek. Lelkigyakorlat, lekap a fotos,
és azt mondja “szeretők”. Lehet, hogy motto, de durvának
találom. Mellettem ott, akkor egy idős, tisztelettel öregedett, Liszt Ferenc
hajára emlékeztető, mindig Istenre mutató - szegény.
Ha innen
kikerülök megróvásban részesítem, de
fokozodik a nehézség és teljesen elhallgatok.
Az
Énekek éneke idején reggeli olvasatban friss, fiatal, energikus, illedelmes, életteli
aszisztensek adják az injekciót, veszik a mintát. Kovászna vidékiek. A nagymamáját ápolta egyik fiatal és akkor
választott szakmát. Ha mi most nem hiszünk, mire alapozzanak a fiatalok?
A vékonyabb, alacsony aszisztens
nő kötelességtudó, családos, gyermekeket nevel.
Egyik nap
rózsaszínben jön. Következő nap pirosban. A harmadik teszt pozítiv lett, csomagolok.
Szak osztályra tesznek. Valaki nagy
ellenségem van, hogy ide jutottam – mondom önkéntelen, nem is értve. Ezután
következik a csoda. Normális emberek.
Nem
igazságtalan, bár nem értem. Később összefoglalva látom életem mozzanatainak
jobb oldalát a szenvedő öregekben a többé –
kevésbé türelmes aszisztensekben. Ami azt jelenti, hogy vigyáznom kell magamre későbbi idők tekintetében, öregkor szépségére, erejére.