Az én nagymamám (+) nagyon
szeretett volna egy új, 15 literes fazakat venni, és erre gyűjtögetett. Így
szépen várakozva, pihenhetett a párna alatt a fazakacska ára.
Évek
teltek, évek múltak, áldva legyen imádságos két keze. Elhunyta figyelmeztető
jel volt, ám nem értesítettek róla, csak utólag.
Egy éppen jó napon, nagyon időre, amikor a termést és
gyümölcsöt az időjárás elverte jött egy ember, jó magosan, mégse verte be fejét
az ajtófélfába, ahogy Lajos, nem is ismertem még Lajost. Szóval azt mondja,
hogy épül, átalakítás alatt a konyha, de nincs még az se, amiben egy rántottát
megsütni. Fazék kellene, kisebbecske. Ebédre, vacsorára? Tény, hogy lapítóm az
biztos volt, de jó emberek adakozásba kezdtek, biztos lett fazék is. Mivel
aktivizálódott nagymama imája, akit szeretek, aki hites volt. No, nem éppen
rendjén, de letevődött még – akár a
mesékben - , a kollégium alapköve, sőt szőnyege, sőt volt miben főzni.
Legkedvesebb, legszebb, legvilágoszöldebb szőnyege. Hol szeretettel vártak, hol
mást vártak, látja azt az ember a szőnyegről, és lassan – lassan a termés beindult,
és gyümölcs feljavult.
Van
történelmi év, és egyházi idő, így a tehnika belépett a képbe, a cd-k valósága
által. Jó filmek és kevésbé jók, éppen jóindulatból adták azt a cd-t, amin jót
rögögtünk, mert a karácsonyi asztal közepére bepottyant a lámpa, de ha finomabb
emberek kezébe adtuk a kis filmet, hát szégyelltük. Utólag.
Befogadtuk az új érkezőket, azt hittük mi kell befogadjuk.
Hitvány kölkeit neki. A többiek szeretetéért elsősorban a folytatás csak jó,
bár kedves volt, és kilátszott a többi közül.
Majd évszakváltás
jött. Nagyot fordult a kerék, nehéz volt a hitet megharcolni, maradandó
gyümölcsöt teremni, mert az egyszeri ember szeretne visszapótolni az imába,
vagy a fazékba, hogy legyen máskor is.
Ennek is született felismerése, egy kérdésben tömörült: csak nem akar immár másodszori
fogadalmat tönni? Mert így járhatóbb, átjárhatóbb az út? Ez a felismerés
született meg, az ember ahol sérül, ott gyógyulást keres. Ez a második fogadalom inkább a negyedik fogadalomra utal, a 3+1 - morfondírozok magamban.
A téma
azért került terítékre, mert iskolás koromban sokszor sok finomat ettem
kantinokba, és ide úgy emlékszek, mint ahol a legfinomabb csirkefalatokat
adták. Épp amikor ezen eltöprengtem, jött egy hatalmas meglepetés, ám azt
mondják az erősebbek, a sokkal erősebbek, hogy egy jó valagon rúgás csak
előrelendít.
Most így
évzárásra, évkezdésre azért örvendek, mert a megharcolt minőségi 5 év egyik
emléke, a leveses, ünnepi főző fazakam haza adódott, az új házba.