december 01, 2016

Az én karácsonyom



            Mi szükséges egy gyerek szempontjából? Egyszerűség, meghitt csend, vagy meghitt zaj. Élelem, alvás. Így gondolom a karácsonyt, és egyben érdekel a továbbhaladás.
            A képre nézve látni vélem, ahogy a megrendelő elmond egy bibliai történetet, egy látásmódot, ezt a festő, alkotó meglátja, és megfesti. Először merül fel egy kérdés az angyal láttán, hogy mi módon történik az Angyali üdvözlet? Bensőleg? Külsőleg? L.Giussani Máriáról írt sorai után született meg a kérdés. Általában az Ószövetség angyalainak jelenléte mi módon van?
Sz. József  megalapozza az egyházat. Nem Ő alapítja, hanem álmának engedve megteszi az első lépést az Élet útján. A Gyermek biztonsága meghitt. A szép Mária szelíden mögötte megy.

Az álmok szép jelenléte életemben először a nagymama imádságos élete által volt, aki elmondta egy álmát nekem. Ebből megértettem, csendben, pillanatokra, hogy ez volt a búcsúnk. Akkor olvastam Jung értelmezését az álmokról, és megtisztelésnek veszem most, hogy megosztotta velem példás nagymamám ezt. Nemrég elhunyt  Ft. Vass Incze pb. mondta (pihenjen békében!), hogy hites asszony volt. Valóban.
Ja, hát parazsas vasalóval vasalta a gyűrt inget, ami csoda, hogy kivasalódott így.
Egyszer azt mondta nagymama, hogy nem fogja megérni az esküvőm napját. Hogy szegényt bátorítsam, azt mondtam Neki: hát dehogynem, ki fog akkor mosogatni?
Megsértettem, de nem jöttem akkor rá, ő ugyanis állandóan dolgozott csendben, a házban, a mezőn, az udvaron, ja, neki nem fújt a gyár, én meg mit tudtam mi az az esküvő, a tiszteletbeli hely, amit Ő igazán megérdemel az életemben! Julának szólították (+!). Júlia. Jula mama, és tisztes, szép, fehér hajú Gergely őseim, akiktől ered a békesség, a kitartás, a hit, az ima, az erősség lelke.
Azt nem úgy kell elképzelni, hogy lágy, alvó, úgy kell elképzelni, mint bensőleg nagyon erős, hites asszonyt, aki utolsó percig elvégezte munkáját, felállt, botra támaszkodva is. Ha nem Karácsony lenne, mondanám is hogy ütötte oda seprűvel a kéretlen pócegereket, egyszer nyári vakációban, hogy ne egye meg a pityókát. Ebből is láttam, hogy oda kell csapni, ha szegény, tisztességes vagy.

Azt mondta egyszer egy szép, szőke fiatal, mama születése, élethelye felé való, és Háromkirályos neve van, hogy: két dudás nem fér meg egy csárdában. Azt gondoltam, hogy: két muzsikus az megférhetne. Azután kissé dudás lettem én is, beláttam, hogy nem vagyok okosabb, hogy ő legalább tettetés nélkül szeretett. Mert vannak nagy szavak, és értékes kis cselekedetek.
Volt még egy  -sokakat nem érdekelt- nagytiszteletű, figyelemre, szigorú szeretetre méltó muzsikás ember. Micsoda remek volt! Szaxi p. Nemrég eszembe jutott, hogy legalább az Ő hittétele, az elvetett mag, legalább jó magként, jó énekként íródtak bele a Csengettyű lapjaira, mint az ész, a szívnek éneke.
Pazar idők.