Az első kuglófom

Kipróbáltam a kuglóf sütést. Még gyakorolni kell. A kevés langyos tejbe az élesztőhöz csak egy kávéskanál cukor kell, s ha nem megy a kelesztés, sütőporral kell készíteni. Az eredmény ígéretes lett, mert máris megtanulhatom az újrahasznosítást. Az olyasvalami, hogy a finom száraz tésztát tepsibe téve cukros tejet töltök rá, és megsütöm.
Az első, emlékezetemben felbukkanó, igazi kuglóf története pedig ez:

Karácsony előtt, tavaly kaptam életem első kuglófját, szép, zöld csomagban, füle is volt a minőségi doboznak. Félre tettem a kamra polcára, - nagy dolog a kamra. Tehát az én két polcom közül   a felsőre tehettem a véletlen kezembe nyomott ajándékot, megvallom nem nekem szánhatták. Jó időben jó helyen – mondja a szerencsés, s mosolyogva kérdi magában, hogy is juthat eszébe valakinek ilyet venni? Azóta kenyeret is kuglóf formájút akarok vásárolni, olyan öröm az új. Eljött a karácsonyi időszak és hazalátogatott bátya és neje, mondhatom egy 50 éves dörmögő hangú gyerek eresztette ki fáradalmait a terített asztalnál. Édesanya jött-ment, terített, kínált, be nem áll a mondókája, mindig elmondja miért lehetne jobb a jó. Nah, én vagyok a kisebb nagy. Úgy tanultam, hogy ha vendég jön az ebéd mellett valaki kell szórakoztassa a kedvesen várakozót, elhívtam hát egyik kedves beszédű emberkét, ő épp a másodikra érkezett, és folyt a tere-fere. A legnagyobb örömöm a - kávéhoz terítés - kuglóf volt, mert nem rendeltem tortát,  .. viszont ez volt az i-n a pont. Illendő volt gondoskodni szüli-, névnapomra és valahogy lett.

Olyan jólesően néztem, ahogy a bátyám valóban ízletesen  fogyasztja a kuglófot, hogy nagyon megörvendtem, hogy nem vagyok szegény. Akkor szegény az ember, ha mindent belerak a munkába és nincs öröm. Na, az a szegény.

Nagyszüleim emlékezetében, Ignácnál, a hideg kamrácska van – apropó kamra -, hátul a pityóka, régi, kopott fazakak, és persze ilyenkor a macska az ablakba ül, és pislog ki a világosba a hűvös bazárból. Milyen különbségek vannak ház és ház között.

         Megemlékezem - pihenjen békében nagymama -, az ünnepi ebédről nyáron, augusztusban. Ami nagyon szép volt, hogy a hidegebb vendégszobában terítve várt az egyszerű, rétek illatát, árnyékot adó fák hangulatát idéző asztal. Csodálatosak voltak a tányérok, nagyon szép, színes rózsa, sötétkék virágok, szép lapik művészien festve rá. Ahány tányér, annyiféle rajzolat, és mégis egységben. A pad leterítve ízléses csíkos vidám szinű rongyszőnyeggel, a két szélen székek, és arra deszka téve, azon a puha ülés.

           Azt hiszem minderről azért írtam, mert ez az othonosság, az apró dolgok művészete. Ameddig valaki hordozója emlékeimnek, tükör számomra. Egyedül nehezebb emlékezni, megszépíteni az élet fáradtságos nap-felkeltéit, és napnyugtáit.

         Visszatérve a mába, nemrég a Kaufflandban karácsony lett számomra. A száraz kekszek között, kis csokis kiflik csomagolva, és… egyszerre csak nagy, kuglóf dobozok. Füle is volt ízléses. Zöld színű dobozka nem volt épp, mint az első, de .. piros és halvány tört arany dobozok. Sorban szépen, rendezett, kihúzott, fess állású kuglóf-kalácsok. Hoppsz. Oda ejtett valaki a polcra egy igen szép, teafüves dobozt, látom - fogyasztó tea. Ezt én nem kerestem volna, de ha ott volt, gondolkoztam, aztán szépen elfogadtam, kosárba tettem, egy igazi meglepetés! majd egyszer egy szép nagy, igazi kuglóf-süteményt is veszek, élmény a fogyasztása.

        Köszönöm Uram, hogy néha azt se tudjuk hol járunk, kik között, és munkát, jó fáradtságot adsz nekünk, kedves meglepetést!

Kendőt a hajra, és indul a tésztagyúrás.

A meglepi: