csendes utak

      Lúdtollal írnak a fák - gondoltam magamban, elhaladva a havas ágak alatt. Elnéztem a fák csendjével övezett kanyargó utat, a csendes házat, mert most nem nyilott az ajtó. A csomagot letéve a szomszédban,  bátorságot vettem és  hazaindultam, annyira lenyügözött a frissen hullott hó. A busz este jött volna, de az évek alatti egypár gyalogtúra emléke indított a pár kilométeres útra. Ünnepi járat, kuncogtam magamban, mert nem épp a busz ablakából van fényképezve, azért is tisztább a kép.
      Nem éppen alakult számításom szerint, MÉGIS az ősi gyökerek elevenedtek bennem tisztán, frissen. Hála legyen az Égieknek, hogy tisztességes emberek ünnepre készülve száguldoztak el mellettem, ezzel is jelezve, hogy közel már a következő falu, így meg se éreztem a pár kilométert, csak jóleső álmosság telepedett rám hazaérve. Hála legyen az Ekések általi gyalogtúráknak is ezért a bátorságért, ... mert azért drukkoltam.