2008 májusától, augusztusától, vagy tavasz-nyarától nagyobb erőfeszítéseket kellett tenni édesanya egészségi állapota miatt, hogy egyedül fenntartsam magam. Istennek hála nem lettem beteg, bár utóbbi időben rosszra fordult állapotom bensőleg a vélt, vagy valós dolgoktól, a ki nem mondott hiánytól, és gyásztól, mit fel nem dolgoztam. A lábon elhordott náthának lázasan, egyedül.

     Számtalan szépsége volt - e kopár ágakra csillámként telepedett hónak a hidegben - írom ma, Istennek szép természetére nézve, dec 19.  S egyik vigasztalásom volt, hogy édesanya a lenyílóban hagyott, egy folyóiratból kivágott képet. Valószínű a ferences plébánia legoválisabb fejű fiatal, budapesti testvére, de inkább gyógyító valaki, mert zsebre vágva a képet vele jártam az úton. Nem voltam egyedül. :-) Talán ahogy a kisgyerek fogja a csészét a fülétől fogva és bizonyossága van felőle, hogy ez egyensúlyban tartja, és lépegetni kezd.

    Ez a "vetület" azonban itthon volt táplálódva az is igaz, sőt!
    ez Pista nagybátyám ( + ) skapulárés hite és é-n-e-k-l-ő fü-z-e-t-e-i emléke is.
    Félkész.  ..  szünet. Citromos tea.