A fül, mely hallott, boldognak hirdetett, a szem, mely látott, bizonyságot tett felőlem: azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, kinek nem volt gyámola” ( Jób 29,12 )
Köszönöm a nehézségben a kiállást!
Tanult! autodidakta módra. … Így most a véna nélküli karon nehéz volt a “ pillangót „ beállítani.
Forduljon meg - mondta az asszisztens . Jobbról balra - amikor pedig azt hittem, hogy
a Föld keringése is megáll - másik kart elővenni . –Ezt a könyvből olvasta
biztosan- gondoltam. Kimozdulni a kritikus helyzetből. Másik irány, másik kar.
Ha fáj,
akkor gyógyul – mondta, és utána mondtam magamban, következőre hangosan is.
Nagy segítség egy épkézláb mondat. Volt, hogy nagyon gyógyultam, de egy idő
után határozott változás jött. Nem voltam rákészülve a fájdalommal járó
küzdelemre. A tekintet nélküli hír áramlat erősre – kell egy kis pozítiv
stressz, vagy gyengére – a többi mellé ez hiányzott! medret szabott, és nem mutatott túlélési
álláspontot.
Az a
két jó szó, ott ahol nincs párbeszéd csodákra képes. Az értelmes szakmai
ismeret, tiszta beszéd és gyakorlat. Elmesélem
“ fiaimnak, és
unokáimnak, menyemnek és vejemnek „