Szösszenet. Hazaérkezésem után a napi csend lett részem. A fiatalabbak a gyereknevelés terhét hordozták, s már vénecske vagyok egy kisállatot betanítani. Épp ekkor egy hazatérő fecskepár vidáman csivitelt és fészket rakott. Sok a gond, bepiszkít mindent- gondoltam és bár annyira örvendtem, nem engedtem a fészek rakást. Erre a másik oldalon is jött a fecske pár, ő tényleg sok volt . Miután nekik nem engedtem ténleg, a két fecskepár vitába kezdett . Eső előtt " táncot járnak " a fecskék és eltünnek hirtelen. Nagyon édesen helyezkednek, örvendenek az életnek . A vita után nemsokára iskola idején egy autó elütött egy fecskét, ami hát nemes madár... vajon a vitatkozok között volt? Ilyet nem láttam ... Három segítőm ment át az örök életbe, és alig EGY végső búcsúra tudtam elmenni. ... Kerestem szakembert, hogy egy védőt tenni a fészek alá , a kihullott , kilökött fióka látványa szomoru. Pedig csak kismadár. Egy időre elcsendesült minden. Eltűntek . A napokban vissza tértek, és megközelítették a fészket. Majd bátrabbak lettek. Újabb pár? Az első fészekrakás ideje lejárt - értettem meg. Most azért nincs védő , vajon bátrak lesznek fészket rakni? // ... (( Nem jó, ha a fák helyét róna veszi át. Mitől van, hogy reggel örvendsz egy madárnak, aztán délben kihengerelve laposra épp egy kapu előtt? Ilyen sok éven keresztül nem volt! Bár ezek az évek elmúltak, emlékezem a szegény ember gazdagságára, ami az őszi idő beérő gazdagsága, aranyló naplementéi, a sárguló falevelek dúsan terülő szőnyege .)) ... És amit Luigi Giussani írt, mégis igaz.
Első madártej?
Elkészítettem
életem első és második Madártejét. Anyát
1 nappal korábban köszöntöttem, de javítottam. 20-a! A nagy ünnepek
csendesednek , sőt!