Ötvenedik évem tájára beérett az életem. Vannak, lettek
emberek, egyszeriben ötvenet meghaladó korúak, és negyvenöt, és ifjabb, akiket
megköszönök, hogy éltek és ismertem.
Rokonom Ignáckára is Szaxi-Amato által ébredtem rá.A jutalom egy postaláda volt, ahova a Csengettyűk érkeztek, ez a legszebb hála volt, a kézzel készített faládikó a kerítésen
Ő 44 decemberében született, de a hivatal zárva volt épp, és
január elején beírták az akkori csendes újévi időben. Akkor is távozott innen majd 2016-ban,
január elején. Örök boldogság legyen része. S tészták, hópihék.
Úgy is ment el, megvallotta hitét örömmel, bátran, hittel, a
szomszédnál csókolva a keresztet, néhai bátor, egyenes pásztorok elfogadásában, keresztet csókolva.
Majd estefelé fát vágott, és talán a hideg csípte a fülét, sapkát cserélni indult, bundás télire.
Vannak
nagyon egyszerű, nagyon jó emberek, akiknek hitét csak Isten ismeri. A
legvigasztalóbb idén adventben, hogy vannak fáim az ők öreg falucskájukból,
ahogy a kályha mellett, azok a gyönyörű hasábok felrakva illatoztak. Gyönyörű fehér belü, kérges barna kivül, csíkos barna vetekedve a vaj drappal, a fenyő, cseresznye, tán alma, vagy szilvafa, és a farakás otthonossága. A városi díszes csomagolópapírt úgy lefejtette Igácka, és tüzelő tetejére tette, hogy belül csendesen csak kacagtam, hogy a sok igyekezettel csomagolt díszpapíros felér egy aligse csöpp meleggel.
Nyers
emberek ezek a Gergelyek, de a szivűk gyémánt, nem, arany, nem, a szivűk ezüst,
mert nemes és érzékeny, s kifejezésében hűvös, de arany.
Úgy
megnyugodott bennem valami, mert bár nem húzták meg a harangot, ahogy régen
szokás, nemsokára a falu egyik szülőtte Gergely nevezetű pap elindult azon az
úton, ahol Ignác, talán még találkozhattak is, nem tudom, csak az igaz szív, a
falumbeli, az együttérző, isten-szolgáló tudja, érzi, érti ezt meg. Igazi tisztelet volt a hites nagyszüleim, és önnönmaga igazi
valósága mellett. Igaz, hű vallomás.
Na, hagyjuk!
A BB Év
jön. Vidd barátodat, barátodhoz, J-hoz!
