A zarándok
Loyolai Szent Ignác – rendtársainak ismételt unszolására –
három évvel a halála előtt, már súlyosan betegen, elmesélte fiatal korának,
hivatáskeresésének történetét. Goncalves de Câmara – akit erre Ignác
kiválasztott – így emlékszik vissza az eseményre: „Szeptemberben (…) magához
hívatott atyánk, és mesélni kezdte egész életét, beleértve fiatalkori kalandjait
is, méghozzá mindezt tisztán, világosan és egész részletesen” A krónikás
hozzáteszi: minden igyekezetével törekedett arra, hogy a mondottakat pontosan
adja vissza: „Igyekszem, hogy csak olyan szavakat írjak le, amelyeket atyánktól
hallottam.” Így keletkezett ez a páratlan mű, amelyből nemcsak egy szent
útkeresését, hanem az egyik legismertebb szerzetesrend keletkezését is
megismerhetjük.
Kölcsön adtam. Azt
hitték, hogy ajándékba.
Amikor az ember másodlagos okok miatt elhagyja az elsődleges
okokat, akkor vannak olyan, hogy megbotránkozások -mondja Luigi Giussani.
Hogy
lehessen a szeretet és hála, és a láthatatlan Jelenlétet felmérni, uram?
Loyolay szent Ignác könyve lelkigyakorlatok nélkül, amit
azóta sem adtak ki.
Hát egy ember , aki segíti a szegényt, és józan, na mond,
hogy kölcsönbe volt. Utolsó születésnapi találkozónk egyikén. Hát ezért volt,
..
hogy mindenhova
gatyaféken érkezek utóbbi időben, .. .
Ez és a kis terítő.
https://moly.hu/konyvek/loyolai-szent-ignac-a-zarandok Mert sok a szirup (ne keresd) - mondta Szaxi