Igazi örökségem

 

Csontsűrűség vizsgálatra megyünk. Az állomás kinti asztalainál anyám utasítására előveszem a gazdagon csomagolt szendvicseket. Jóllaktam, és értem én az utalást, ismét cipelem az úti csomagot. Várjuk a munkából érkező fiatalokat. Ahol a gazdaság, éanyám szíve mindig ott. Korán szolgálatra küldték egy jobb jövő reményében a rokon ajánlására, és ő lett a kereső. Jönnek, visznek fáradtan, kedvesen vendégelnek, az unoka főz, ameddig terítenek elszaladok köszönteni a kedves ismerőst.

A nagyobb lány halvány lilában, a távolságtartás színe.

Két folyóiratot az asztalra teszek, de inkább hazavinném. Szóval “hazudok”.

 

     Kérdezzük meg szüleinket, hogy élték túl a nehéz időket? javasolják egyik vasárnap, és elindul a lavina. “ Ő “ a szomszéd kertjének alsó felében a földbe ásott gödörben ült, tata a paszulyosban feküdt és jött a repülő. Meglátott egy csodaszép paradicsomot, és kiszaladt. Ekkor kapott egy akkora pofot, hogy elájult és élete a “ Mégazértis “ lett. A falun átmentek az oroszok is, németek is, és egyesek már nem mentek tovább, … 

      Nagyon szép és boldog, tiszta élet volt nagyanya körül. Mondom, hogy: -Nagymama nézzem meg a szemét! Megállt és kacagott. Alkonyatkor a meleg nap nyugalmában fogta a kézzel leírt sorokat és olvasta Szent Ritához. Értünk imádkozott, innen tudom, mert láttam.

Három kisgyereket korán elvesztett. Nagyapa elhunyt szent György napon. Betegeskedett. Egy nap befordult és elaludt. Ültem a padon, ami tele volt sárga lapu papírokkal, átmentem a hideg házba és megértettem, hogy elment. Erős fájdalom nyílalt kicsike szívembe, hogy elhagyott. Se sírás, se zokszó. Szerettem.

Mindent, mindent eladott anyám, a parázsvasalótól minden értéket pénzzé tett, ami egy vallásos irodalom maga volt, majd 2013-ban Budapestről hazaérve kivágatta az ősi fáit nagyapámnak, hogy hírmondó se maradjon, semmilyen szeretet gesztus. Ki érti? Nem adta el a házat. Nem akar senki kiköltözni. De, ha valaki kiköltözik….

              Itt kaptam balzsamot szívemre az egyszerű Ignáctól minden városi hitványság ellen. Kopott falusi reumás kezek, mosoly és nevetés, és még egy terv, munka az volt! Padot szeretne a kert felső sarkába. Jó ember volt. Be is törte egyszer a bolt ablakát, mert kijátszani akarták. A beton, a por, az építés, a fa hordás téli hidegben, és nem jött el a várt mennyország. Ezért nem jár dicséret, de én, aki rengetegszer betegedtem másként ítélem. Mosolyt és nyugalmat adott szívemnek.

Mondta egyszer az orvos, hogy betegnyugdíjat javasol. Monja anyám, jól van fiam, de én nem tartalak el. … Minden nap hazafele a munkából eső után egy színes, tiszta, szép kavicsot kerestem, és hazavittem, legalább 222-öt számláltam. Itt tanultam meg a vizuális látást, amely a gyógyszer teljes korlátozó volta miatt egy információt adott az emberről. Egy kínos élettérben, amiben nincs ráérzés, előérzet. Nem szeretik anyát. Sajnálják, de nem szeretik. Tudom, hogy nagyon szép gyerekkora volt, hagyományokban, munkában gazdag.

Erős, hites, kádár nagyapám türelmét, bíró képességét meghaladták a bajok, néha a kántort helyettesítette, mert értett a zeneszerszámhoz. Másként is lehetett volna, … de mi szamarak és jámbor igavonók vagyunk.

                Nézem a legkedvesebb unoka három gyermekét. A kutya leette az egrest, a lédús paradicsomot, mert ínsorvadása volt. A múlt a jelenben.

                …

                Van egy eladó képem.