Tavaly egy füves síron egyetlen
mécses világított a világtenger sírok közt. De abban annyi szeretet volt, hogy
meleget árasztott maga körül. Innen vettem lángot a miénkre. Gazdag volt idén.
Hideg őszi nap, tiszta, falevelek táncolnak a szélben.
Őseim fele
Szenttamáson át dombon fel, lejtőn le, hirtelen kanyarok, nagyon szép,
rövid. Errefele találtunk egy kis
kecskét, de megyünk is tovább az emlékek lemaradnak. Igen szép útjárat
számomra. Azt is megláthattam, hogy semmi értelme nem volt kívánkozni valahova,
mert most útba ejtve, nem érdekfeszítő kicsit se. Az ősz, a friss levegő, a
szabadság ígérete betölt.
Mondhatom az is öröm,
hogy nagyszüleim sírja körbe kövezve szépen. A táblát én festettem. Három
kisebb elhunyt, négy testvér életben maradt. Takaros, egyszerű. Egyik szürke
kannát ideadta a fiatal, az illem finom szele érintett csendesen.
Őseim emlékezete a két világháború utáni virágzó kert, eper,
szederfa, amit kivágtak, mert nem volt sohse tiszta alatta a hely, eltaposódott
a finom termény, aminek ága lehajolt a gyerek fele. Volt baromfi egy jó időben,
borító alatt csipegő pelyhesek. Sárguló évkönyv naptárak a padban, ezen
rongyszőnyeg, száradó paszuly zörgött. Néha kihúztam egyet és olvastam. Sárga
lapon humor Kohnal, történetek, betegeket körülvevő dicsfény, amelyen
védőangyalok csodálatos oltalma van,
Holdidő, napidő, időjárás. Barna gerendás mennyezet volt a régi házban,
ami már a kék felhők mögött van ez időben, a petróleum lámpa meggyújtásának
hétköznapi szertartása, a kanóc igazítás, amit újra venni kell – alkonyatban,
viharban harangszó, parázzsal telt vasaló, mint a kisebb fiú gebéje az
istállóban, aki, ha parazsat evett megerősödött.
Ezért is lehetett a villanyvasaló
bejöttének örömére egyetlen tanítás itthon, amire idő adva volt a kenyérkereset
mellett a hogyan vasaljuk ki az inget? a többit az iskolában művelték ki,
dolgozni kellett, nevelni egyedül… Ennek
ma úgy a görkori felel meg, amivel távolságokat lehet legyőzni és
haladni rövid idő alatt. Hja, már az is múlt idő kezd lenni.
Fáradtan
értem haza, remek emberek voltak útitársaim.
Majd az a gondolatom született,
hogy valakiknek a szívében ez a kevesebb gyújt szeretetet, mert nincs tovább,
nincs magasabb, a hegyről az út levezet, és ez nehezebb, amitől én kissé el is
szomorodok néha az aránytalanságok miatt.
Nagyon gazdag volt Mindenszentek és
nyolcada ünnepköre. Hazafelé hosszúra nyúlt barnuló levelű fák szorosan. Mintha
egy csöpp rókát rejtenének rajzolatai. Puha, vörös, átváltozó lombhullásra az
ősznek.