Eldöntöttem, hogy "hazamegyek" falura. Megnézem
milyen fát ültetett édesanya a kivágott helyébe. A falu felől eső készülődött. Az ernyőt leakasztottam a fogasról. Alig értem el a buszt és látva a falu bejáratánál a
téglaépületet a gyerekkoromra emlékeztetett ismét, amikor gyalog értük el a falut. Alig szálltam le a buszról,
cseperegni kezdett. A telefon hívást jelzett. Nem örvendtem, de a hívó fél
ráérzett, hogy számára kedves helyen járok. Épp szólni akart, hogy eszembe ne
jusson rákérdeni, van-e útja erre. Hiszen a családos ember a társának kíván
tetszeni.
A szomszéd kerítése szépen megjavítva, felújítva
hosszu idő után. Kívül “ a kapun küjel” is, és a kivágott fák szomszédságában is, hosszan le. A kapu előtt odabent a tehénplötty épp ázott.
Ez új. Toporogtam, nézelődtem. A fényképezőgép nem nyílt. Az eső szaporázta. A
madarak hívták fel a figyelmem milyen otthonos erre, mintha fészket raktak
volna a kertben a két száraz szalma buglyán.
Egy asszony a gyerekkel elhaladt. Gyerekként
kifele figyelve néztem a tehéncsordát, most befele nézek a kerítésen át. 5-7 fa kivágva, fura, hogy épp azok
amelyek emlékeztettek a szegénység és időskor mellett is a takaros rendre.
Erről pedig nem is beszéltem senkivel. Egy fiatal csemete a felső sarkában
a kertnek, és fura módon a ház ajtajánál is kinőtt egy. Nem tudom, ha
meglombosodik, hogy fér el. Sehogy. .. Itt kis faágakat ékelt Ignác a téglafalba, mint aki valamit
számol. Csombor s kapor elszórva volt alatta a vízlefolyó szerű árokban. Alább a régi csűr helyén egy bokros,
zöld növényzet most letisztítva van. Itt volt a szép, fehér bazsarózsa
valamikor. Ezek mind "elmentek a mennybe" amik már nincsenek itt
-mondom.
Hagyni kell. Mit tehessek? A szomszéd kutya ugatni kezd.
Felsietek a házba az L alaku kertből. Nagyon szépen kitakarítva. A szomszédos sérült lány segített. Ezek az igen békességes, szép hangulatok figyelmeztető
csendje előjelszerű. Hirtelen úgy döntök, hogy Ignác
katonaképét elhozom. Az az igen régi, üvegfestett stílusu keretben.
Ráaggatva a rózsafüzér és a karkötő, ami le is esik, én tiszteletből utána
hajolok. Emeltemben a seprű megdől. Harisnya van rajta, hogy a széthullását
védje. A seprű és a tisztaság fura összefüggésben áll a csendben. Mama szalmakalapját, ami egy félelmetes sas szárnyra emlékeztetett :)
nemrég, a szatyorba teszem. A jegesmacit az ágyon hagyom. A lenyílóban a tollseprű, ilyent
nem látni manapság, ott hagyom és lassan szedelözkődni kell. Négy emlékvilla, lapos tányér, szép, mint a friss kukorica
tej elfér az emlékek szatyorban.
Hát a buszt nem is érem el ehejt.
Kilépek, zárok, és szaporázva a lépést, ott, ahol egykor átjárt Ignácka, +, héthatáron
túlra, két hölgy munkába menet várja a buszt. Nem sikerült beköszönni most senkihez.
Dolgozni mennek a varódába,
szóba állunk, a gyerekek külföldön. Nehéz nyáron a munka.
A csend azt sejteti, hogy engedni kell a változást. ...
Hagyni anyát.
A
városban meleg van. A napsütésben az összecsukott vizes ernyővel elindulok a
közeli kantinba. Kellemes, jóleső a kész étel a nyaralók vidám hangoskodása társaságában.
A kis fa csak úgy - Lett.
A kis fa csak úgy - Lett.