...

     A munkával baj van, s a bajt kerülni kell.
     Mennyire a fáradt munkást kisérti a gonosz.
     Kollegám szép örökséget hagyott maga után úgymond. Amit ő egy nap alatt, én azt két nap alatt tudom elvégezni, és vannak akik kerülik ezt a feladatot. Egy ember segitsége a rendszerezésre volt  elővivő, pihentebben, okosan meg tudta szolitani az embert.
     Amikor a két nap gyűjtéséből adódó, nehézségek árán - nyomtatási gondok - elkészült Oklevelek aláirásra kerültek volna, - le a kalappal a titkárnő hozzáállása előtt - nem voltak sorba szedve, nem nyilt szólásra a szám a fáradtságtól, stressztől a kérdésre. A beszéd nem erősségem. -Sorba szedem - motyogtam forma.
Azok, akik semmi fáradtságot fel nem vállaltak, el is mentek.
A szervezési gondok közepette elhangzó kérdésre, az újabb javitások, esetenként jogos reklamálások a leadott pontozás miatt késett, éppen kiadott Meghivók fáradtsága után egy józan válaszra vártam, hogy elhangozzon. Nekem nem sikerült .
Amire egy "ártatlan" - itt is fotel, ott is a fotel a jobb - hang meg ismételte, visszhangozta a kérdést. Jogot formálva.
     Na erre fogyott el minden türelem, és a nehézségek árán elkészült Oklevelek szanaszét repülve, meg is volt az elismerés.
Ismét csak le a kalappal a titkárnő előtt, aki vállalta a nehéz, igen fáradt nap után a kimondani nem tudott választ: -miért avatkozol bele, ami nem dolgod?

     Ismét intelligencia kérdése, hogy kezdeményezve volt a tisztánlátás az ünnepi átadás előtt, meglepett.
Vajon ismételten mi termi ki ezt az állapotot?+ kérdem én is.
     Mégiscsak fél árva, mégiscsak nő, mégis ingyen gyógyszeren, tehetséges, de szegény, ...
Egy csoda is jelen volt. Mondom, hogy ezeket az Okleveleket jó áron vásárolják majd, ugyanis egyetlen egy meg nem tűrődött, gyűrődött, egy is meg nem koszolódott.