Akkor egy erős napom volt, ... .
Ma egy ugyanilyen erős nap volt, ... .
Délután rövid vásár az esőben, csokit vettem és mondja az eladónő: akkor szép napot! Nah, végre- gondolom, béke volt, nem volt ricsaj, szép napot!
Amikor pár lépéssel tovább menve, a tömbház ajtón akarok belépni és nem férek be, hát a kék bevásárlókosárral a karomon hazajöttem. ...
Kirobbant a kacagás belőlem, pedig még nem ebédeltem és hat óra elmúlt.
Ha nagyon elgondolkozol. Ha nagyon keresed. Ezt a kincsünket törékeny cserépedényben őrizzük.
Igen.
Akkor oda is csapod.
Egy értékes kőből való, kicsi vázát alátéttel választottam délután a boltban.
Magamnak is szerettem volna. Édes, szép, súlyos.
Ma ez a szép ige is.
Mire percre kopp, leesett és kipercent. Szóval törékeny cserép edény, … .
Nem baj.
Kifizettem, megragasztottam, még a hibás likat is be renováltam, mondjuk ezt a boltban nem vettem észre rajta.
-75%. Szépecske.
Ettől már visszacseng a nemrég tartott előadás kezdő szava: “Kárimkodtam”.
Dehát miért kárimkodott?
Olyan jól csengett ez a szó, az előadás elején.
Vajon mibe tolódott az a tiszteletreméltó orr, amibe nem kellett volna?
