Só-bánya

A teljesség kedvéért. Nehéz elindulni. Kivajudni úgy ( a meleg miatt megengedem a helyesírási hibákat ), kivajúdni, hogy ha elérem a buszt, elindulok ma. Ha nem, sétálok egy kört reggeliben.

           Felvett, nagyon helyes, még elfértem. Háttal állva kapaszkodok. A szél befúj, befejezi a hajszárítást. A strandok hűs-meleg szele libben. A visszapillantó tükörben a vezető karja felett nézem az út kanyarjait, züld lombokat.

A fekete autó piros fényjelzése a protokoll utazókat idézi. Min gondolkodnak? Hogy készíti el a munkás az autó alkatrészeit precizen? Hogy gyalul az asztalos?

Heringek száguldunk megbízva a reggeli helyes vezetésben, és hallgatva a tapasztalatcsere, baráti eszmecsere szavait a vezetők között. Hogy apuci vett egy BMV-t, és hogy ezek csodamód soha nem fáradtak. Csak röpködnek.

Kanyar után a heringek helyezkednek, leszállók vannak, de ha jobbra kanyarodunk, jobb ha a másik oldalon oldaltosan állva egyensúlyozok, csodálva a visszapillantó tükröt.

Jó érzés, hogy senki nem ismer. Egy ember vagyok a tümegben, világos farmer, barna, virágos selyem ing, finnugor nyelvterület hajam színe szerint.

Nee, na nem, sztárok a buszon. Tiszta mint a folyóíratok címlap sztárjai, közönyös a kapaszkodás, bármi képmutatással szemben. A Feriza valamelyik évi címlapfótósa lehetett volna, elázva az eső után. Karkötői fiatalos, fekete pólós fiúval.

            Barna szemű kisgyerek anyával, helyet nem kapnak, álljon mindenki a maga lábán.

            Érkezés, már harmadszor is elfelejtem a vissza buszok indulását. Séta a napon, mindegy alapon. Hűű de jó érzés. Strandozók billegnek papucsban, másmilyen élet mentalitással tova, szappanok, levendula, blúzok álom áron és szoknyák parasztos cirkabirkával az alján.

            A buszon anya öltözteti a kisfiút. Süni fiúcska. Felfogja anya, hogy a néni harminc fokos melegben nem véletlen ül nyakig dzsekiben. Figyel a kisgyerek szeme. Anya rányomja a cipzárt a cipőn, és amíg a blúzt feladja, a kisfiú felnyítja a cipőzárt. Anya nem aprózza a dolgokat. Végül blúzt ad. Mellettem egy  gyönyörű, sejtelmesen áttetsző, fehér bőröcske kicsit pirulva, égbe látó világos kék, vagy türkízvilágos szemmel. Mint egy angyal. Fekete cókmókban, a szürke emberi lény. A kisfiú beszélgetni szeretne vele.
– Hagyjad a lányokat, mondja anya a két éves forma kis süninek.

            A bányában minden mint a hűs tengeri fenék, mintha halak lennének a lámpákkal világított, mindenféle tengeri hal szinpompájában sétáló, mondanám, hogy boldogságában uszkáló lények.

            Megnézem a kincseimet, 2 Ron per darab. 

            Kiengedem a fáradtságot.

            ( Mosás, vasalás, takarítás, seprű állandóan van, számítőgép, belátás, beosztás, majd lemondok egy fotel, vagy virágos ágyterítő lehetőségéről, vagy valami . Könyvet is minek ? miből?  ennél szebb a tengeri mélység )