Sokat
gondolok a lányanyákra. Nem annyit amennyit kellene, de sokszor felmerül
a téma. Apa és anya szivéből egy új szív születik. MELYIK az az idő?
Sokszor
gondolok az irgalmasságra, a szülői és az apai alkalmasságra a
terhesség kialakulásának idejében.
Az ember az
állatvilág felett áll. Oltalmat, védelmet és figyelmet megérdemel mégis a természet bölcsessége. A méhecske, ahogy a virágokat beporozza, a gólya, a béka hasonlat, és mindazok a szép dolgok, amiről a gyerekek a meséken keresztül értesülnek.
A pár évvel
ezelőtti „ kis madárra ” gondolok, aki csendes, meghitt magányban a
szabályos, pici tojásokat meghitten “ vajudta ” a
szellőztető nyílásba rakott fészkén. A fészekből kieső, csóré fiókák emlékezete
arra késztetett, hogy szétbontsam a meghitt fészket.
Most akkor nem kelnek ki a három és fél tojáska, csak egy napközi otthon bemutató szépe lett. Még
állatorvost, természetvédőt is kérdeztem, tanácsot várva a mentéshez. Az anyamadár pár nap múlva bátran szembe állt
velem, pici madár az ablakkeret szélén harciasan nézett rám. … , (ahogy erről
korábban a blogbejegyzésekben írtam).
Ezek azok a hülyeségek, amelyeken
gondolkodok. Sólyom dr. úr, aki cask néhány lányéletet mentett (+!) valamikor.
Néhány éve
egy lány a kereszt tövében
irgalmat talált. Hogyan? Nagyon szép,
illő öltözetben, óriás kérdéssel állt a hátát a falnak támasztva.
Miért is? Talán, hogy pótnagyi legyek.
Jézus szíve, irgalmunk forrása, melyből vér és víz áradt mentésünkre, bízom benned.