Kedves
jelenlét volt a lázas állapotban egy kis kertész. Kockás ing a
kisemberen, farmer, kicsike cipő. Nyakkendő vékony csíkban. Az anyukája gondossága. A vers, kettő is az
örömé. Gyöngyvirág vagyok idén – jegyeztem meg.
Megingatta terveimet ez a fiú.
Utolsó találkozásunkkor hirtelen
összekaptunk. Az ételhez indulattal nyúlt, mire én is hirtelen megmondtam, hogy tudja, azért
törött el a csuklóm, mert „raliztam”. Balázska – amilyen önérzet csak a gyerekben van – felállt az
asztaltól, és a földön rajzolni, olvasni kezdett. Akkor észleltem, hogy ezen a kisgyereken
egy felnőtt szokásait tükröződve látom, akit a kisgyerek szeret, és ez berzenget. Mert felnőtt tapasztalattal, féltem.
Egészen
kiskorában az anyukája behozta a kis gyereket, letette a perzsa sarkára, s a kisfiú gyors
iramban, átlósan négykézláb hozzám araszolt. Ennyi bizalmat, hitet és csodát
régen tapasztaltam. Felnézett rám hittel, mosolyogva.
Most arra a kisgyerekre emlékezve csodálkoztam, hogy milyen tanulékony, illendő, és megdicsértem.
Szépen vett a piros tojásból a
kismarkába, és mentükben kétszer is rám nézett. Mondani akart valamit, .. ! Ez a kisfiú ott él a
gondolataimban, .. meg az apukája csendben szólt, hogy orvoshoz kell menni.
Baloldali
hörgőgyulladás, minek a jele is?
Az ünnepre készülés gyors, egyszerű kellene legyen. Utolsó
percben a hagymahéjba áztattam a tojáskat, diszítés nélkül.
Egy
kancsót is készítettem, amiből a bort tölthetem, és a kánai mennyegzőre
gondoltam. Ez a kancsó épp olyan volt.
Hogy használjam ki? Fehér a kancsó, mint az édes tej – az még nem
jó. Az eladónő mondja, hogy ügyes kis kancsó. Na legyen savanyó tej használatra, egy kor után a
gyomornak jobb. Olcsó és festeni tudok rá, megveszem. Megvettem, de semmi nem indított alkotásra.
Egy nap felemeletem, az alján a címke:
Ceainic – Teáskancsó. Ennek inkább van köze a borhoz.
Erre már elindult az ihlet, fehér
szőllőgerezdet festettem akrillal. A levélábrázolásnál az egész megcsúszott
kissé a festék, hát lemostam.
Természetesen teljesen más lett a Húsvét. Felhasználásra mindez nem került. Csak a rokont fogaddhattam a lázas állapot miatt.
Mentes atya jelenléte egy vigasztaló volt minap.
(Karácsonyban
kivételesen régi padtársammal megünnepeltem a szülinapom. Egy képeslapot adott,
40 s ismeretségünk jelére. Meg egy szép rózsa, bazsarózsa szalvettát. Ezt a
virágot kivágtam és dekupázs ragasztóval a kancsóra ragasztottam. Most már
lehet tej, tea, vagy ritkán boros kancsónak befogni használatra, az illusztráció
szerint.
Valamikor régen Katona Ádám restaurálni segített egy kolostort. Egy csodaszép, hatalmas freskó-rajzot kellett átmásolni egyik papírról egy másik felületre. Egy pillanatban észrevettem, hogy ez az inkább román kori rajz közepe nincs átmásolva. Szóltam, megnézték és nagyon jól esett, hogy ez egy segítség volt. Berajzoltuk a hiányzó részt is, mielőtt a mintát elmozdítottuk volna. Ezek az embernek egy gyógyszer, a hasznosság, természetesen közösségi erőfeszítéssel.)
Ha a Mennybe jutok, restaurátor leszek.