Mikor
voltam boldog? – Amikor a gerendákat, a hegyek fenyőillatát behozták a
templomba. Nem voltunk egyáltalán szépek. Pár nénike volt, és kicsit totyogott a vizes – havas cipőnk, pár
szék, még leülni se akartam, csak a baráti megfegyelmezésért. Ilyen lehetett,
amikor szent Ferenc felállította az első Betlehemest.
Később,
amikor a szentek “bejöttek” az emberek közé. Mária
sudár alakja, előkelő, keskeny, szép arca művészettörténeti szempontból
figyelemre érdemes, ruházata szép. Jó volt csodálni prédika alatt, hogy
lejöttek a talapzatról, és táncot lejteni sz. István és sz. László diszruhába
öltözött, kivikszolt, felemelt karú alakjaik közt. Érdekes volt a párosítás, a
mellékoltár előtt. Rányílt a szemem sz. Péter alacsony, és sz. Pál megnyúlt
alakjára.
Keveset kértem, és sokat kaptam –
egy idő után, sokat is kelletett szenvedni.
Szóval bál volt és ünnep ez.
Volt
idő amikor boldogan ültem a püspöki süveg alatt a padon, ez főleg, amikor
szegénynek éreztem magam, gondoltam, hogy ennyi azért lehet. A művészet nagyon
szép valami, főleg. Mondjuk ezzel be is
vettem a cselt, úgymond, a süveggel. Ó, te oktalan galata, ki babonázott meg?!
Volt
egy idő, amikor már kiismertem itt-ott magam, végtére is felmentem a
lépcsőn a karzatra, hogy a mennyekben érezzem magam.
Kinyílt
a meséskönyvek országa, a Grimm testvéreké, kinyilt a vallás és művészet
ajtaja, szélesre tárult. Keveset kaptam világ szerint, nem mondom, nem könnyű,
sokat lélekben. Igen, utólag megszépülhetnek a megküzdött dolgok.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mindig voltak emberek, akik ápolták, felújították az emberi figyelemre értékes dolgokat. Ilyen volt a Lázár kastélyban is rendezett festmény, foto, és művészeti érdekességek tárlata. Nagyon szép volt egy foton Márton Áron. Érdekes a beállított szög, mert nagy távolság van a szemei közt, hosszabb, nyújtott szemek, mint az irgalmasság képe, épp. Csakhogy ez Márton Áron püspök úré.