A buszt elértem épp.
Éjszaka olyan mélyen aludtam, mondom reggel felé, hogy járjam meg magam. A rend helyreigazította a könyveim, a polcot, és hipp-hopp.
Az utazás jó. Gyalogolni már unom kicsit, de javamra jött egy , két, három, négy csoport fiatal.
Én imádok misére járni-mondta a fiatal, magas, csinos lány. Jó sors, jól elkelne nekem is.
Elővették a szendvicses kenyeret, a padokon pihentek, beszélgető csopotok, szóval olyan minden rendben. Szép fiatal kor. Egy magas talpu, sportos cipőben, milyen nehéz megválogatni a mai divat szerint a ruhát.
Minden, mit nem akartam. Jó, hogy zárva volt a kegytárgy bolt, kiszaladt valahova a nő. Wc előre, 2 lei.
Segítettem csengetni bátran egy nőnek, nem jöttek, később jutott eszembe, hogy ebéd idő.
A csíki életről egy kiskönyv, táborok, ilyesmi.
Nem sokat vártam a soromra a kegyszoborhoz, és elővett a melankólia.
Lefele is annyi kívánságom volt, hogy fiatalabb kori ismerőseimmel találkozzak még egyszer. Ez jó, legalább álmodni. Már busszal is járnak turisták. Nagyon gyerekek.
Egy jó erős kávéra nem futotta az erőm, de szép barkát árultak. Elment a nő már vissza utamon. A telemea, sajtos és édes valami sütemény jól esett. Holnapra is maradt.
Itthon egy alkoholmentes Tonic mindennel nagyon jól esett, és végre a keserű, erős kávé a minden.
A két év megpróbált, de szépen öltözve, igényesen kiemeli az embert a törekvéseiben.
Itthon várt a finom gomba, vegyes zöldség levesem.
