Egy csendes ünneplés keretében felhívásra én is eltöltöttem 0:30 percet a templom csendjében. Elég zakatolva érkeztem. Ott megpihentem több nénivel együtt.
Annamari férje 17 óra után biciklivel épp hazafele tartott és találkoztunk a kenyér boltnál. Milyen nap van ma? -kérdi. Jól vannak a gyerekek ovis és iskolai foglalkoztatásokra járnak. ...
Elhaladok " a nagy ház előtt ", és sietek vissza a csendes közös gondolkodóra, és látom ám, hogy a szél kinyította az ablakot résnyire anyánál. Hirtelen felszaladok ide is, és zárom az ablakot. Így aztán jól is érzem magam a többi egyszerű ember, asszonynépek között már ezután.
Gyerekkoromban volt egy néni, akiről pletykák keringtek. Juci néni mondhatta, hogy még békát is láttak nála. Juci néni lánya brassói volt, és huncutan mosolygott az öreg né.
A néni mindig akkor jött be mamához, amikor tésztát gyúrt mama. Nem kedvelte ezt a szokását mama.
Ma megértettem, hogy nem voltak neki vendégei. A fia külföldön élhetett, ahol magasabb kúltura, tehnika volt, és ráérzett, hogy valami jó készül a szomszédban. Annyi nehézség után kitartőan szilárd jellemű maradt mama minden nép között. Anya idős korára egy zöld kockás, finom tapintásu ruhát vart nekie.
Az alsó szomszéd unokája Brassóban lakott. A felső helyébe később pásztorcsalád költözött. Egyik fiúk Németországba ment dolgozni, lakni. Annak ellenére, hogy itthon is volt földmunka.
Tata a megtermelt áruval szekérre ült, és elvitte az árut más falvakba. Talán a földek miatt nem vándoroltak külfőldre.
Egyéni hagyomány, egyéni stílus, egyéni ajándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése