Fejlődés

   

        Rátapadok a telefonra és nem veszem észre, hogy a csengés egyre hangosítja csendemet.

Rátapadok a telefonra, és mondja Anya, hogy : - Ide figyelj!

Jól megtaposom az éveket, de lényegtelennek vélem. Az ejtett gondolkodóba, amikor pár hónapja két fiatal anyuka illendő Csonkolómmal köszönt különösen is, mert hajlott hátú ősz anyámmal aprítottunk lépésenként egy nagycsaládos ünnepen.

- Hát, mondom a telefonba, anya most én vagyok nyerő pozícióban.

Ebben benne foglaltatik a beteg ellátásanak segítése csetlő, botló ügyeskedéssel, a pálma elnyerése.

        Sok szép dolgot ajándékoztam Neki, és végre ebben a krízisben megértettem valamit: mindig mindenben volt egy apró hiba, elégtelen, sohse volt az tökéletes.

Miért nem voltam én sohse elég?

Az életéről kérdezve pedig világossá vált, hogy a háborút követő időkben egyeseknek volt, egyeseknek nem volt.

Nagyon szép család, fegyelmezett, dolgos, virágzó és szigorú szolgálat volt a nagyszülők élete.

Parázs vasaló, lén ing, szőttes lepedő, gerenda a mennyezeten, esti petróleumlámpa gyújtás, ima olvasás. De tata elment, mint jó keresztény , Isten nyugtassa békében fiatal éveiben balesetben elhunyt apa után, aki úgy szerette dolgos, ifjú anyámat, hogy meg reverzálist is adott. Tett.

Lassan jött a szolidabb élet, és mama egyetlen lehetséges választása, hogy imák szent Ritához öveiért! Isten nyugtassa!

Nekem mégis számot kell adnom gyerekeiről, úgy nevelődtem, hogy ez kötelesség, nem választás. Nehéz is.

Ezért köszönök minden nekem segítő szent Józsefes igen nagy segítséget!

A szegényen és szigorban növekvő gyermekek, ha meglátták valami igen-igen szép, kívánatos dolgot, mondjuk egy ruhát, hogy neki ne essenek vágyakozva, valami  hibát kellett találni. - Nézd, milyen ez a zseb itt?

- Ez hogy néz ki rajtad?

Ez volt egy önvédelem a szegénység, a szem kívánsága ellen.

        Missziózok  . Ingyenbe. Márpedig valamit enni is kellene.