A keserűtea ideje múlóban, bőjt volt ám, igazibb.
Amint Illyefalvát hallgatom a rádióban, eszembe jut, hogy faragott függönytartókat
láttam, felállítva. Hát álmodtam éjjel. Szidónia, vagy Rivo Torto a tavalyi nyaralás? Az apja
faragott ilyeneket, soha nem szerettem. Mosolyog.
Mennyire kis pont jelenlétünk a történelem kohójában.
Ma elővettem a karácsonyi díszeket, egy Nardini stílusban szeretném elkészíteni kevés befektetéssel az ünnepet. Meglepetésemre előkerültek a tavalyi lila gyertyák, a rózsaszín, alig égtek le. Idén jó lesz Ez ADVENTRE, alig is vagyok idehaza. Bölcs dolog az advent, hogy eltenni a nyári, őszi limlomot, kimosni, vasalni, ezután készülni Karácsonyra.
Ma elővettem a karácsonyi díszeket, egy Nardini stílusban szeretném elkészíteni kevés befektetéssel az ünnepet. Meglepetésemre előkerültek a tavalyi lila gyertyák, a rózsaszín, alig égtek le. Idén jó lesz Ez ADVENTRE, alig is vagyok idehaza. Bölcs dolog az advent, hogy eltenni a nyári, őszi limlomot, kimosni, vasalni, ezután készülni Karácsonyra.
Egy porszemnyi emlékeztető a mulandóságra, ne tartsuk nagyra
magunkat: Nagyszüleimről, hozzájuk idén nem tudtam kimenni, de év eleji látogatásomkor ezt sejtettem, és előre gondolkoztam.
“ A falunak a neve Szent Istvántól, a szent
királytól származik. Istvánt halála után 45 évvel avatták szentté 1083-ban. A
róla elnevezett falvak a Szentkirály elnevezésűek, ettől a dátumtól tarthatják
lehetségesnek, hogy településük létezett. Szentkirály első okleveles említése
1566-ra esik. Időközben, pontosan 2000-ben előkerült egy hiteles dokumentum,
amely arról győz meg minket, hogy 1450-ben Szentkirálynak már iskolája volt. A
lakosság fő foglakozása a növénytermesztés és az állattenyésztés volt és most
is az. ”
Választások vannak eközben, ám kutya füle e mellett a mi állandó
közösségünk, ahol annyi dacos ember van. Egy héttel vagyunk a vállalat megalakulásának ünnepe után, a 29-ik év nov. 8-án, ami nekem teljes diétával telt. Víz, perec, kevés laska. A menüt elhoztam.
Minden esetre az én szeretett, kedves nagymamám, akit most értek
meg, hogy mennyire szeretett volna nevelni, szeretni, de a munka, a buszjárat,
ja és Őneki soha nem fújt a gyár, ők félnégykor keltek, petróleumlámpás
hajnalok volt életük, szóval nagyon szerette az Életet, és mindig is mondta,
hogy melyik testvére is nagyobb, és egyszer ők menjenek. De ebben határozottan
kitartott, és imádkozott. Érettünk. Most én vagyok így szeretett rokon gyermekeinkkel. :). Én vagyok a nagymama. Egyik.