Csendesebb a lelkesedes, de kedves tanaraim szavai megihletnek az oroklet tavlatabol.
Utazo csend. Fegyelem.
A kapu nyitva. Besetalok es egy fiatalabb edesanya kedvesen javasolja erdeklodesemre, hogy az ettermen at probalkozzak bemenni a tarlatra.
Probalok rendes uton. Ajto zarva, mobilszam. Ha fel is hivom, valahol tavol felveszik, .. Hat ezert kinlodok, utazok, hogy a semmivel menjek ? Benezek a vendeglobe, utoljara anyaval epp nem egyeztettunk elore, most csend. Gyakorlatoznak. Nem es biccentek, csak jol kimeresztem a szemem.
Talan ez az, jobbra kanyar. Festmenyek. Szepek. Nagy teve- alkalmatossag, hja. Levelek. Na igy kellene- indul el a gondolkodas bennem, gondolva, hogy a szent Lelket furkeszi a tarlatvezeto. Nagyon szep metszet, mi is tanultuk, voltak eszkozeim, de ezek annyira finom vonalak, meglepo.
Muveszi kezek irtak, rajzoltak a betuket, elokepei a style Fontok mai valtozatanak. Kis merevseg is erzekelheto, de nagyon szep. Hazamegyek, festek.
Kozben a fiatal telefonon beszelve kilep. A csendben valaki megkoppintja az ablakot, es int, hogy engedjem be. Intem, hogy hivja a mobil szamot, de olyan ismerosnek tunik forma. Felre huzodok, hogy ne integessen, amire jol meg kocolja az ablakot. Erre vegkepp nem reagalhatok. A kilincst megrazzak. ( Evekkel ezelott valaki emlitette a ha vendeged jon es kenyeret kerre, hogy hat: sokan vannak elotte a sorban).
Kinezek az ajton, es jol oltozott fiatal. Jol neveltem mutaton, hogy az ebedlon at bejohet. Felre nem erthetoen jelzi, hogy itt jon be. Kinyitom az ajtot, es kiderul, hogy a kiskapus, es az ajto belulrol nyilik, mert egy pecket felkattintottak, kivulrol pedig nem.
A hangja, s kedvessege arra a regi, illedelmes fiatalra emlekeztet, akitol megkerdhetnem, hogy elfogyott-ea sor elolem?) El is koszonok, es indulok ki az ebedlon at. Egyszeru, apro sarga es narancs farsangi diszek, nagyon szepek, egy babakocsi is volt, cdaladosokrendesek, szepek, de most senki.
Hoppsz! az ajto zarva.
Visszamegyek a kozkedvelt ajtohoz, s meggondolom magam. Erdeklodok egyik teljesen ujszeru abrazolas alkotojarol. Hat meg nem mondanam ki volt, csak tudom, hogy a gyergyoi rozsak mellett volt eppen szemkozt. Gyerekkorom kis Jezusa felnott- a szeretet erosebb lett. Duns Scottushoz hadonlo szep abrazolas-mod.
Megkoszonom.
A belulrol nyilo ajton kilepek mosolyogva a tarlat adta hangulattol, es szabad idomben en is kepeslapot festek - mondom magamban.
Nem ertettem miert nem hivta a mobil szamot, es beengedtek volna a szolgalatos kis kapust?
:-)
A vasarnapi ebedlo forgatagban megkerem, hogy engedjek tolteni a telomat. Fogszabajzos fiatal lany. Rokonszenves, dolgos. Igy nem selfizem az ebedem, csak a muanyag, atlatszo villat es kest elhozom emleknek kidobas helyett.
Fiatal lanyok, fiuk, bentlakasos diakok a buszon a jovendo nagy elet kihivasokon, hazaddag, munka tervek, baratsagok nagyszeru lazasagaban beszelnek. A hosszu uttol elore, keresztbe, lazan fordulva.
Az aranylo, tort arany napfeny alkonyatra jar. Egy boldog fiatal lany ici pici fekete spaniel kutyaval bordobb nyakkotovel pajkosan indul a varos fele. Mennyire szep a meg ujulo elet. Nem engedi fotozni magat, pajkosan eltunik a szemem elol.
Ma nem mentem a forrashoz hadznot hozni az utambol.