Elhagytam a tágas égbolt látványt, és helyette olyan párácskákat találtam, akik berepülik azt.
Mondják, hogy nagyon jó ráérzők a galambok.
Néhány napja mondom - megpróbálom, nem lévén kedvem morzsázni. Na, de mégis.
Állnak, néznek. Fürkészem. Aztán egy ilyen kis kölcsönösség után nem vettem rossz néven, hogy nekiláttak a reggelinek.