Fehér vasárnap

      Számítógépes adatbevivő – ebben a szakmában nagyon fárad az agy, ugyanígy az ülőmunkától, a műszaki dolgok precizsége. Mondta is egy ismerős, hogy mondasz valamit, és találjhuk ki, mi az. Ki lehet szeretni a szavakat, gondolatokat. Most lecseng a húsvéti ünnepkör, az egy hét szabadság a friss levegőre hív.
        Egy héttel korábban: - Hova menjek? Ételszentelés? – van tisztes, szép, fonott kosár végre.

         A korai kelést elkerülve a Kápolnához, fogadni és kísérni a határkerülőket, mentem. Én vagyok az ifjúság - lehetséges - ebben az esőben, aki őket üdvözli. Nem is érdekelt csak a kis virágok, lila gyógynövények szedése. Csoportkép is készült itt.
A templomba felmenés - szinte templomi lovagrendet írtam - girbe-gürbe volt, részemről. Így méltónak nem találva magam, a falnak támaszkodva pihent szemem a gugoló lányon. Tört bronz arany szőke haja egyenes, mint a tiszta szó, sötét öltözet, a fiatalokra oly annyira jellemző. Igazságkeresés, de klasszikus ünnepi.

A gyertya a réztartón elhomályosult, a háttérben fent, az evangélista ülő, szelíd, aranyszobra. Mellette az ökör. Csak nem jutott eszembe a neve. A korinthoszi oszlopon, a magaslaton olyan szépen kiemelkedett. Aki az ökör mellett ül - mondatolom.

S ma az 1 Jn levél Gyerekeim! –szólítása a Lk. evangéliuma mellett annyira az ökör mellett volt! Megfelel a szívemnek.

         Ma, egy hét multával figyelmesebben néztem a halvány arany szobrokat, alakokat. Kiderült, hogy szt Pál, kezében a könyvel, nem Mózes a tíz parancsolattal, a szék feletti alkotás. 

            Este van. A virágok elszenderednek, összecsukják oly vidám sárga szirmaik.  Ne kérdezd honnan jön a szél, s merre tart. Ne kérdezd miért énekel a madár.  Szobrász tanárunk stafétát ad.