lábaimat, és akkora meglepetés ért, hogy mintha Móriczka, ha magyarázná, annyira hihetetlen. A vasút alatt szoktam átmenni, van itt egy gondozott kertes ház. A kutya nagyon szűk ketrecben tölti napja egy részét.
Ezen a szép, hideg reggelen az emberek gondolkodóba esvén jöttek szembe az ébredés és álomból útra kelni határán.
Erre figyelmesebb lett a fülem a kutya ugatásra, és a tyúkocska kotkodára. A kanyar után megálltam egy percre. Eszmélésem eljutott arra, hogy a tyúk pár tolla a kutya szájában volt. Erre a felettem levő hídról érkező hangra, amely egy józan ember hangja volt én is riogatni kezdtem, a józan, erős, megnyugtató, kijózanító hanghoz társulva.
Lehet, ha túl szigorúak voltak vele, és vissza akarta terelni a tyúkot. Vagy nagy volt a hideg.
Csillapítottuk, rászóltunk, hogy eszéhez térjen, hallgatott az erős hangra. Az érdem a kicsi gyerekkel város fele tartó férfi emberé!
Csend és kellemes, szép reggel, fehér havacska az udvaron következő reggelen. Talán Géza bácsi - ahogy mondta a józan ember, helyre tette a dolgot, 1-2 napig elvivén a kutyát. Itt a vége, fuss el véle.
Távol az eseményektől. Azt hiszem hálát kell adnom ezért a nehéz útszakaszért életemben, napi szemlélődésem útja, helye.
