október 01, 2017

Gesztenyék a Napsütésen

        Játszik anya. Egy másik síron látta. A nap békésen süt, a friss levegő megnyugtat. Csend.
Megkerestem valamikori jótevőm, Gabika sírját, kedves szomszédom volt egykor. Az utolsó években beszélgettünk, megtérésre vitt.
Elhunytakor a kezét fogtam, és azt mondtam, hogy emlékezzen a Fatima-i Szűzanyára. Meglepő volt, hogy én foghatom a kezét. Nagyon békés volt, az esti imát végezte édesanyjával. Pihenjen békében. Ezután kezdtem el Sz. Brigitta imáját, Őrzőangyalok napja táján. Milyen szegényen, és lélekben békével.
Naponta egy szép kavicsot keresve a vízben hazafele, azokban a nehéz időkben.

Kissé nevetve látom, hogy példás szomszédom itt is jól helyezkedik, béke poraira, mert egy plébános a szomszédos nyughely, 1892-1950, Kovács F.

      Tata elhunyt Szentgyörgy napján. Évekkel később e napon született unokahúgom.
      Apuja elhunyt tavaly Nagyboldogasszony napján. Na ez elég rosszul esett nekem.
Jézus testét leveszik a keresztről, és egy üres sírba teszik - mondta a kedves, fiatal pap. Ez aztán betette az ajtót nekem, pedig még egy szép Kodály-kórusművet is elénekelt a székely Dalegylet.
Azt az üres sír helyet anya nekem vette úgymond, de valóban szegény rokonaimnak, akik életem nehezén segítő kezet adtak, oda engedtük. Nagyboldogasszony napja, .. .
Itt jól elvagyunk, gondoltam, szegényen. A Mennyben kezdhetek mindent elölről. Ott is szegény leszek.
      Most, érdekes anyának ez a játékos kedve. Jó apja volt, nagyon jó szülei voltak. Hitesek, erősek, csak azt a jámbor leánykát ne küldte volna a rokon szolgálatra, úgy 15 évesen.
Már én is csak szolgálok, ..., ahogy az öregedők.
       Szóval az életben aztán kaptam egy apát, mint sz József volt Jézusnak. Ha ezt összeszámolom, három nagyapát adott az élet: egy igazit, akinek ott álltam szomoróan a ravatalán, és tükröt akartam tartani, hogy ha látszik a lehelete, akkor él. Egy csöpp vér megjelent a szája szegletében. Azt hiszem, azt a kis fájdalmat csöpp szívemben nem feledte nagyapa, és megfogta kezemet az égből kísértés napján. Igen jó rokonok, az égből is gondolnak ide. Majd egy sz Ferences atya a bölcs nagyapó, majd hát, .. az apai példakép apja.
Anyum kettő volt, mert váltva neveltek, hol nénje, hol meg nénje. Édesanya főleg finomakat főzött.
        Anyának botot vettünk, komolyan nagyon szép az idősek ereje, bölcs csendje, és a minden szépnek való örvendezés. Nagyon érdekes az idősek lelkivilága, hálája, neheztelése, bátorsága.
Ameddig van akinek két háza, autója, gyerekei vannak, és velük a félárva, az özvegy versenyre kell keljen, énnekem két anyum, egy apukám, meg egy égbeli, szóval két égbeli, és három tiszteletreméltó nagyapám van, volt. Szóval tán -csak úgy mondom- még a Jóisten is kacagni kezd az Égben!