Verestóy Árpád egykori igazgató, és tanár úr kedvenc módszere volt a kroki, nagyon jó, amelynek lényege a három perc alatt egy vonallal ábrázolni a mozgást, és jellegzetes formát. Nagyon szép dolgok jöttek ki.
Sorra ültünk modellt torna ruhában, hogy emberi alakot tanuljunk rajzolni. Egy alkalommal szépen rárajzolta a javítást a lapomra, és látszott a különbség.
Na, egy ilyen alkalommal mondta nekem, hogy nagy fejem van, a férjem olyan ember lesz, akivel sokat tudok beszélgetni.
Mondjuk, már megértettem az apakép lényegét, milyen nagy támogatottság érzés, ha valaki büszke rád.
Nem felejtem, hogy Verestóy tanár úr készítette az első domborművet az odaillő helyre városunkban, azaz a Sportcsarnok háromszögletű homlokzatára.
Újra felnéztem Mátéffy Béla tanár, csillagász emléktáblájára minap a fák árnyékában, aki a város díszpolgára, és a csillagokról tartott rövid előadása jutott eszembe, amelyet úgy mesélt, hogy Isten jelenléte szinte érezhető volt. Talán csak helyettesített néha. Hol vannak a nagy példaképek, a karakteres emberek, akik bizonyosságot adnak a jóról, a szépről.
Vagy mi vagyunk azok?
Megvallom, hogy nem minden művészt értek.
Távol állok a tökéletestől, de az élet titka a szeretet, legfőképp a helyes szeretet.
